A „feketepiacon” a helyi férfiak árulják szolgáltatásaikat. Nem numeránként számítják fel a tarifát, hanem hirtelen megbetegszik az egész családjuk, az apjuk balesetet szenved – mindenkinek adni kell, egyre többet. (Béresi Csilla írása Ulrich Seidl trilógiájáról, amit a Szemrevaló műsorán mutattak be.)
Seidl trilógiáját a német nyelvterület filmjeinek mostani seregszemléjén lehetett látni, de a mozikban valamennyi megtekinthető jelenleg.
A 2011-es Szerelmet a feketepiacról (Paradise Love-ként futott a szemlén) hősnője, Teresa a kenyai tengerpartra megy nyaralni. Talán még maga sem tudja, hogy szexturista minőségben, de igen hamar az lesz belőle. Hozzá hasonlóan középkorú és túlsúlyos útitársnői – akikből mondén Teréz anyus kör verbuválódik – azonban átadják neki bő számú tapasztalataikat az itt kapható áruról. A „feketepiacon” a helyi férfiak árulják szolgáltatásaikat. Nem numeránként számítják fel a tarifát, hanem hirtelen megbetegszik az egész családjuk, az apjuk balesetet szenved – mindenkinek adni kell, egyre többet. Pár elejtett megjegyzésből megtudjuk, hogy az ide sereglő nyugati nők nemcsak szexuális nyomorban tipródnak odahaza, de szeretetlenségben is. Férjük fütyül rájuk, már ha van. Teresa a nyárra nővérénél hagyja a lányát. Legválságosabb pillanataiban felhívja, de a tinilány nem érhető el, és esze ágában sincs visszahívni az anyját. Holott annak épp születésnapja van. Újdonsült barátnői annál figyelmesebbek, a meglepetés egy fekete táncos, komplett vetkőzőszámmal. A buli orgiává fajul, noha a sok kövér nő és talán a megaláztatás sem segíti a táncost, hogy kitegyen magáért. Teresa kálváriája akkor teljesedik be, amikor utasítja a szállodai portást, hogy jöjjön fel a szobájába, zuhanyozzon le, aztán tegye a dolgát. Hiába húzza azonban magára, a fekete fiú lemászik róla, mert „ennek semmi értelme”. Teresa a film utolsó jelenetében végsőkig megszégyenülve botladozik a tengerparton. Ahol egyébként épp vízből van a legkevesebb – eliszaposodott ingovány ez inkább, amibe Teresa is belesüppedt a film elején.
A 2012-es Hit paradicsoma a nővér életét mutatja be. Vele együtt mi is bejárjuk a szűk és nyomasztó helyiségeket, amelyekre az előző filmben csak odapillanthattunk. Mindenütt feszületek, Anna Maria ugyanis vallási fanatikus. A Szent Szív egyesület tagja, amely rendszeresen gyűlik össze nála imádkozni. Céljuk a katolicizmus visszaállítása jogaiba Ausztriában. Ki nem mondottan: nyilván más vallások ellenében. Anna Maria azonban nem áll meg itt, rendszeresen bekopogtat táskájában hordozott Mária-szobrával idegen otthonokba. Többnyire bevándorlókhoz, ahol mintegy a beépüléssel járó előnyöket árulja, Máriáért cserébe. A szeretet keresztényi erényéről nem sok szó esik, annál több a tiltásokról: ne élj vadházasságban, ne igyál, tartsd meg a parancsolatokat. Egyszerű krédó, egy örömtelen nőé, aki feszület előtt korbácsolja magát napra nap. Időnként leül a harmóniumához, szenténekeket énekel, ezek a teremtést és az élet örömét dicsőítik. Ezzel válaszol vissza egy idősebb férfi is: isten az élettel az örömre való képességet is adta az embernek. Csakhogy ez már rég nem Maria világa. Idővel azt is megtudjuk, mi változtatta meg ennyire. Férje, a muszlim Nabil balesetet szenvedett. Egy napon a férfi megjelenik bőröndöstől. A pokolbugyor ettől a pillanattól fogva, ha lehet, még mélyebbre vezet. Nabil férji jogait követeli, amiről Maria hallani sem akar. A férfi eleinte szeretetről és házastársi kapcsolatról beszél, idővel azonban egyre dühösebb, követelőzőbb. Holott valami mást is képvisel, a szeretet lehetőségét, a reményt, bármennyi nyomorúságos nehézség árán is. Megjelenésével először látunk rá a házat övező hatalmas fenyőkre, velük szemben ül ki gyakran levegőzni. Anna Maria lakásán különben nincs rálátás a külvilágra, zárt redőnyök halványzöld derengésében fortyog ez a pokol. A veszekedés aztán verekedésekké fajul, a házaspár a földön fetreng. A nő elveszi férje tolószékét, a férfi a földön csúszik végig a lakásban, pontosan úgy, ahogy ő korábban térden, penitenciaként. E fagyos pokol hőfoka egyre jobban felforrósodik, az érzelmek viharára a kinti világ is rezonál: Maria dideregve toporog a kültelki állomás szűk fülkéjében, körötte vihar tombol.
Feloldozás nincs, talán épp ez minden pokol legfőbb jellemzője.
Ahogyan nincs remény A remény paradicsomában, a trilógia utolsó, 2013-as filmjében sem. Ezúttal Teresa lányának nyári élményeit követjük nyomon, anyja fogyókúrás táborba küldte, Anna Maria viszi el. Az előzmények tehát mindkét filmben jelen vannak, ami a folytonosság, hitelesség sajátos érzésével ajándékoz meg bennünket. A hegyi intézet túlsúlyos kamaszait – fiúkat, lányokat vegyesen – ijesztő tornatanár-felügyelő fogadja: itt nincs kecmec, közli a gyerekekkel, a legfőbb jelszó a fegyelem. A tinik életörömét azonban nehéz letörni, buli bulit követ, újabb és újabb riasztó fegyelmezésekkel, mert ahol fegyelem van, onnan a fegyelmezés sem hiányzik. Ez a tornatanár ugyanúgy csak büntetni és kínozni tud, csak épp más szlogenekkel, mint Anna Maria. Teresa lánya, Melanie sajátos módon próbál kitörni lehetőségei szűk ketrecéből: beleszeret az intézet orvosába. Naponta jelentkezik nála különböző panaszokkal, és az orvos félig bele is megy a játékba a tizenhárom éves kislánnyal. Mikor senki nincs a szobájukban, belefekszik az ágyába. Aztán Teresa kiszökik barátnőjével a városkába éjszaka, ahol egyenesen a bárba veszik az irányt. Fiúk szállnak a két ducira, és Teresa – talán az alkoholtól, talán valami szertől – eszméletét veszti. Az orvos jön érte, beviszi az erdőbe a magáról nem tudó lányt, és melléfekszik a földön a hajnal párái között. Másnap közli a kislánnyal, hogy többé nem akar tudni róla, ne jöjjön hozzá. Melanie felhívná az anyját, de ő sem éri el. Anya és lánya három filmen keresztül beszél át egymáshoz, nem hallják meg egymás üzeneteit.
A rendező, aki jelen volt a vetítésen, azt mondta erről a filmjéről, hogy eltérő hangvételű, mint általában a művei, vidám film. Hát nem az. Kamaszainak sorsa, bármennyi is bennük a fiatalos életöröm, reménytelen. Ebbe a világba nőnek bele, ezek között a felnőttek között tanulják meg az alá- és fölérendeltség, a durva, támadó, soha nem egyenrangú szex szabályait. Melanie apát keres apa helyett a kékszemű doktorban, de csak egy pedofilt talál.
Seidl lehangoló világa a kortársak közül közel áll honfitársáéhoz, Michael Hanekéhez, de Patrice Chéraux, az Intimitás rendezője is hasonló pokolbugyrokba száll alá a testiség, szeretethiány, birtoklásvágy, agresszió köreiben.
A mai nyugati polgár pokla ez, meg talán külön bejáratú osztrák pokol is, amelynek felnőttei és a felnőttek után botladozó kamaszai egyedül a pénz és hatalom durva fölényével próbálnak szót érteni a világgal. A lelket keresik, de csupán a test nyelvét beszélik. Ahol az embert kilóban és euróban mérik, ott nincs, nem lehet remény.
