A kísértésnek vannak fokozatai. Elég komoly fokozat, ha a főnököd megkérdezi tőled, elvállalnál-e egy háromhetes munkát, esetleg, Trinidadon. (Mészöly Ági riportsorozata)
Természetesen a legrosszabbkor. Augusztus, nyaralni akarok a kölykökkel, punnyadni a kertben vagy strandolni, maratoni filmnézős-napokra vágyok, unatkozni, tenni a semmit. De azt is tudom, hogy a sors még a kegyelt konduktoroknak is ritkán kínál efféle lehetőséget. Konkrétan karibi viszonylatban én volnék a harmadik.
És persze, hogy ott állok augusztus első szombatjának hajnalán a szerencsés negyedikkel együtt a ferihegyi terminál kapujában.
… nagy alma
Harmincórás repülés vár ránk, két átszállással, tízórás tranzittal New Yorkban. Elhagyni a repteret nem lehet, állítólag. Elég sok mindent lehet, ha van hozzá bátorság és szándék. Kolléganőm, Gabronca bizalmas viszonyban van Amerikával: négy évet húzott le egy Államok-beli konduktív intézetben. A Nagy Almát is eléggé ismeri ahhoz, hogy tudja: néhány óráért is megéri betérni.
A Negyvenkettedik utcáig visz minket a reptéri transzfer: futunk egy Times Square – Manhattan – Wall Street – Brooklyn Brigde kört, messziről integetünk a Szabadságszobornak. A metró kihagyhatatlan, az utcai hot-dog (életem legdrágábbja, hat dollárért fejenként, a két gurulós bőröndöt vonszoló tikkadt nőszemély ideális alany volt az átveréshez), az NYPD-s bézbólsapi (a Kicsi vesztette el, ugyebár) és a Könyvtár úgyszintén. Tömény. Megfelelően fejbe kólintva buszozunk vissza Newarkra.
Útikönyvek és térképek kedvezményesen:
