Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba? – válaszok Lengyelországból, Kambodzsaból, Afganisztánból – [Nógrádi Gábor írásai]
Lengyelország
– Pan, kerem, megtenné nekem szívesseg, hogy beveri szöget a falba?
– Semmi akadálya, Pani, semmi akadálya… És nem is szívesség. Öröm! Mert mi maradt nekünk az orosz és német gyilkosok pusztításai után? A tisztelet. A szeretet. De „szeretni nem elég, szeretni tudni kell.” Ez Sienkiewicz.
– Ó, igen?
– Nem maradt másunk, csak az udvariasság egymás iránt.
– Ó, igen, lengyel udvariassag…! Vilaghírű!
– Igen, igen… Örök hagyomány!… „A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad.” Ez is Sienkiewicz!
– Ó, igen?
– Nagy Nobel-díjasunk!… Nos, akkor itt a szög, ugye, amit most szépen be fogunk verni, veregetni… Beverjük, bizony… Érdekes… Milyen különös kis akcentusa van, Pani! Azt mondta „kerem”, és „szívesseget”, meg „udvariassag”. Talán csak nem orosz származású a tisztelt Pani?
– Ó, nem, nem! Én nem orosz…!
– Bocsánat! Csak semmi félreértés! Akkor is beverném a szöget… A mai orosz már nem régi orosz! Csak semmi előítélet! „A legszörnyűbb börtön egy bezárt szív.”
– Sienkiewicz?
– Ó, nem! Ez a mi pápánk: II. János Pál!
– Értem. Akkor oda kellene szöget beleverni, tisztelt Pan, ha kerhetem, hogy beverje oda bele…
– Persze, persze… Ott jó helye lesz. A legjobb helye. Bele is verjük rögtön. Nos, lássuk csak…! Hm. Talán németnek tetszik lenni? Nem mintha egy németnek nem verném be… Emberek vagyunk! Lengyelek vagyunk! A mai német már nem régi német!
– Ó, nem, nem! Hal’Isten, német, se nem vagyok! De itt a kalapács…
–Te jó ég! Álljunk már meg egy pillanatra azzal a szögeléssel, Madame! Csak nem zsidó?!
Kambodzsa
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– De asszonyom! Ez az épület minimum ezer éves! Ki tudja: talán egy khmer király székhelye volt valaha! Mit szól a világ? Elpusztítjuk a műemlékeinket?
– Nézze, tisztelt uram, ha megengedi, leszarom, mit szól a világ! Amikor Pol Pot meg a vörös khmerek kiirtották a lakosság harmadát, és lerombolták az ország felét, a világ hallgatott! Én meg egy szöget sem verhetek bele ebbe a kurva falba?!
– Mond valamit… Elég lesz egy szög?
Afganisztán
– Tálib testvérem, megkérhetlek, hogy verd be ezt a szöget a falba?
– A legnagyobb örömmel, húgom! Allah arca mosolyra nyílik, ha egymás szolgálatára állunk igaz hitünkben… És egyébként is: mi egy szög beverése örök harcunkhoz képest a betolakodó hitetlenek ellen? Elég egy apró ütés, ütésecske a kalapáccsal, és a szög máris…
(A Paradicsomban.)
– Hát ez meg hogyan… miképpen történhetett meg, édes fivérem? Csak nem egy akna volt a falban?
– A fene…! Most jut eszembe: én tettem oda.
– Nem hiszem el…! Még élni akartam!
– Most már mindegy, húgom. Meghaltunk Allahért!
– Mindegy neked! Téged várnak a meztelen hurik. De mit csináljak én?
Folyt. köv.