A kilencmilliós Svédországban ötven gyerekkönyvíró publikál folyamatosan. Nagyon értenek hozzá, hiszen tanulnak egymástól. Nagyon változatosak a gyerekkönyvek, és sok az ifjúsági regény is. Ami majdnem teljesen hiányzik, az a gyerekvers. Larsson Mária műfordítóvalNémeth Eszter beszélgetett.
Nemsokára érkezik a Könyvmolyképző kiadónál a LasszeMaja sorozat következő kötete, a Szállodarejtély. A svéd, kezdő olvasóknak szóló krimiket számos nyelvre lefordították, és nagy népszerűségnek örvend. Marika, mik is a pontos adatok?
Az első kötet, a Gyémántrejtély 2002-ben jelent meg, és azóta még huszonegy rész látott napvilágot. A huszonharmadik rész ősszel jelenik meg. Eddig 2,5 millió példányban kelt el a sorozat, és húsz nyelvre fordították le. Egy huszonnégy részes tévéfilmsorozat, két mozifilm és egy gyerekopera készült belőle. Amit hangsúlyozni szeretnék: ezt a sorozatot nem a reklám tette népszerűvé, hanem a gyerekek szerették meg. A könyvek évről évre az eladási sikerlisták élére kerülnek, és 2005 óta folyamatosan nyerik meg a Könyvzsűri versenyét, ahol a svéd gyerekek az év legjobb könyvét szavazzák meg. Az egyes köteteket folyamatosan kikölcsönzik a svéd könyvtárakból.
Minek köszönhető a sorozat sikere? Neked melyik a kedvenc részed?
Az OpsisKalopsis című svéd gyermekkultúrával foglalkozó folyóiratban 2006 októberében hosszabb cikk jelent meg Martin Widmark munkáiról. A szerző itt úgy nyilatkozik, hogy szerinte a sorozat azért lett ilyen népszerű, mert a svéd gyerekkönyvkiadásban volt egy fehér folt, mégpedig olyan izgalmas gyerekkönyvek iránti igény, amelyeknek egyszerű a nyelvezete. A siker másik titka pedig az újrafelismerés öröme. Ha valaki elolvas egy kötetet, és kíváncsi rá, a következőben mi történik, nem csalódik, mert a főszereplők azonosak, a könyvek felépítése is ugyanazt a mintát követi.
A könyvek különállóak, de Lassze és Maja mindig jelen van, ahogy az esetlen rendőrfőnök is, de más szereplők is visszatérnek. A különféle rejtélyek hasonló logikával épülnek fel, ami azt jelenti, hogy a gyerekek már előre megértik, mi is fog történni. Egyben biztonságot is ad az olvasóinak: megtörténik a bűntény, kevés számú gyanúsított, nyomra vezető jelek tűnnek fel, és kezdődhet a találgatás, vajon ki is a tettes. Az olvasó pedig a gyermekdetektívekkel együtt töpreng és oldja meg a rejtélyt. A könyvek nyelvezete egyszerű, ám maga a megoldás már nem annyira könnyü.
A szerkesztő, Agneta Wallgren nagy szerepet játszott Lassze Maja megformálásában. Szerinte a könyvek sikere abban rejlik, hogy ebben a kisvárosban különleges hangulat uralkodik. Az írónak finom humora van, ami nem túlzó, de nem is túl száraz. A szerkesztő nagyon ügyel arra, hogy valamennyi könyv magas színvonalú és egyedi legyen. Hétszer vagy nyolcszor küld vissza minden egyes kötetet az írónak és az illusztrátornak átdolgozásra, mire egy könyv nyomdába kerül.
Az én kedvencem a Vonatrejtély.
A svéd krimi világhíres, a LasszeMaja sorozat tehát a krimiolvasóvá nevelés első lépcsőfoka?
Azt hiszem, jól látod a helyzetet, én is éppen erre gondoltam. De félretéve a tréfát, szerintem a gyerekek azért kedvelik a könyveket, mert ebben az életkorban a találós kérdéseket nagyon szeretik. És egy-egy könyv nem más, mint egy-egy találós kérdés.
Számomra meglepő volt, hogy a gyémántkereskedő simán a gyereknyomozókhoz fordul, és ezen senki sem akad fenn a történet folyamán. Milyen svéd könyvelőzményeknek köszönhető ez? Min edződnek Pippin kívül a gyerekek?
Talán Astrid Lindgren Az ifjú mesterdetektív című könyvét említeném, ami ma már klasszikusnak számít. A gyermekfőhőse, Kalle Blomkvist egyébként közvetve megjelenik Stieg Larsson Millennium-trilógiájában is. Ez a sorozat jelentette az igazi áttörést a nemzetközi piacon, ha a svéd krimiről beszélünk. Gyerekeknek szóló krimisorozatokból pedig több is van, és imádják őket a gyerekek.
De a svédek, mint tudjuk, gyerekkönyvekben is nagyon jók. Rengeteg újító, meglepő, magyarul valószínűleg kiadhatatlan kötet lát napvilágot. A LasszeMaje képi világa is ilyen meghökkentő, nem is beszélve arról, hogy a két gyereken kívül mindenki fura a könyvekben. Rejtett társadalomkritika?
Ezen még nem gondolkodtam. Azt hiszem, inkább attól lesznek érdekesek az egyes részek, hogy a két gyereken kívül az összes felnőtt egy kicsit furcsa. Ebből adódik a könyvek sajátos humora. A képekkel kapcsolatban érdekesség, hogy Helena Willist, az illusztrátort sok svéd felnőtt kritizálta az illusztrációk groteszt stílusa miatt, de a gyerekek rögtön elfogadták a rajzait.
Hogy fogadta a magyar olvasóközönség a kötetet?
Ezt nem tudom. De a Göteborgban élő magyar anyukák már évek óta rágták a fülemet, mert szeretnék, ha nemcsak az ő gyerekeik, hanem a Magyaországon élő rokanaik, ismerőseik is megismerhetnék a történeteket, amiket ők olyan nagy élvezettel olvastak.
Évek óta a svéd gyerekkönyvek egyik szakértőjének számítasz idehaza. Hogy csöppentél bele a fordításba? Mik a tapasztalataid?
Martin Widmarknak köszönhetem, hogy fordítani kezdtem. Azt is mondhatnám, hogy megváltoztatta az életemet. 2006-ban a Göteborgi Könyvvásáron dedikáltattam az egyik LasseMaját, amit a lányomnak vettem. Akkoriban nagy rajongója volt a sorozatnak. (Most tizenhét éves.) Tudtam, hogy a könyveket több nyelvre is lefordították. Megkérdeztem Martintól, hogy fordítja-e valaki LasseMaját magyarra. Ekkor javasolta, hogy lefordíthatnám én.
Bevallom, nem volt könnyű. Az első kötetnél egy ismerősöm, Kiss Szemán Róbert segített. Tanácsokkal látott el, hogyan lehetne a nyersfordítást élővé tenni. Ma már könnyebben megy, de az ember sohasem teljesen elégedett.
Emellett gyerekkönyvkiadással is foglalkozol, svédül adtok ki magyar könyveket. Milyenek a magyar és milyenek a svéd gyerekkönyvek?
Ez nehéz kérdés. A kilenc milliós Svédországban ötven gyerekkönyvíró publikál folyamatosan. Nagyon értenek hozzá, hiszen tanulnak egymástól. Nagyon változatosak a gyerekkönyvek, és sok az ifjúsági regény is. Ami majdnem teljesen hiányzik, az a gyerekvers. Ellentétben Magyarországgal, ahol többen is írnak verseket. Persze, olvasok jó magyar gyerekkönyveket is, de amit hiányolok, az az ötletesség. Szívesen látnék például több magyar képeskönyvet, ahol a kép és nem a szöveg dominál.
A svéd gyerekirodalomban uralkodó trendekről viszont sokat mesélhetnék. Ez nagyon érdekes kérdés.
Szoktál is, szerencsémre. Egy másik interjúban majd alkalomadtán visszatérünk erre. Viszont gyerekkönyvtárosként folyamatosan monitorozod az újdonságokat. Ajánlanál néhány könyvet nekünk?
A legkisebbeknek Berg Judit Maszat-sorozatát ajánlom, óvodásoknak Paulovkin Boglárka A nagy utazás című könyvét. Kisiskolásoknak Szegedi Katalintól Palkót, kiskamaszoknak László Noémi Feketeleves című verseskötetét, ami gyerekcentrikus. Kukorelly Endre Samunadrágja ugyan nem új, de csak most került a kezembe. Szécsi Noémi Mandragóra utca 7. című könyvét is nagyon jónak tartom. Élvezettel olvastam Irene Adler Sherlock, Lupin és én sorozatából A fekete dámát. Az ifjúsági regények közül Nógrádi Gábor A gonosz hét napja című könyvét emelném ki új hangvétele miatt. Egyik kedvencem pedig Susie Morgenstern Titkos levelek 0-tól 10-ig. Sőt Cassandra Clare rajongó is vagyok. Most készülök elolvasni Lauren Oliver disztópia-sorozatának a második kötetét. És még sokáig sorolhatnám.
Ajánljuk helyette az évek óta írt blogodat, ahol minden jelentősebb svéd és magyar könyvvel is foglalkozol, méghozzá fiktív levelekben ajánlva Bogi barátnődnek, Szendvicsországból keltezve.
http://melissaofficinalis.blogspot.se/
