Az egyik benzinkútrablót kiküldi szélvédőt mosni, a másik mehet vécét takarítani. (Bakos András recenziója Podmaniczky Szilárd új regényéről)
„Nem fér a fejembe a végtelen” – panaszolja a Klímadogma című regény főhőse, Larry az édesapjának, aki erre éjnek évadján elviszi a gyereket egy csillagvizsgálóba. A kisfiú nem tudja, hová autóznak, menet közben elalszik. A kupola nyitószerkezetével együtt nyílik a szemhéja. Aztán mintha ott maradna egész életére, a világ ablakában, megáldva a szemlélődés szabadságával. Ez az intenzív élmény és határozott jelleme szinte természetfölötti erőként védi unalomban, életveszélyben, piti balhék és tragédiák közepette.
A biztonságérzet az új Podmaniczky-könyv olvasójának meghatározó élménye, pedig közben mindvégig arról van szó, hogy a Föld melegszik, nemigen lehet tudni, meddig, és pontosan mitől. Ugye, úgy tudjuk, hogy „van tartósan növekvő globális felmelegedés, és a globális felmelegedésért a növekvő szén-dioxidkibocsátás a felelős. Larry ezzel szemben azt állította, hogy ez a kijelentés két, egymástól független állításból áll. És amíg az elsőre, hogy van felmelegedés, mérési eredmények adnak alapot, addig az állítás másik részére nincs bizonyíték.” Tehát meglehet, hogy felelőtlenek vagyunk, de egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a vesztünk. És ahogyan egyes tudományos megállapításokat régebben az egyház próbált eltitkolni, elhallgattatni, a klímadogmában kételkedő kutató is számíthat intézményesült ellenérzésre, ellenállásra, félreismert ismerősök intrikáira. A regényben Isten csak egy konferencián és egy finom viccben tűnik föl, a multikulturális élet a maga természetességében, abszurditásában folyik. Az ember ételeket eszik, italokat iszik – megtudjuk pontosan, milyeneket, ezek hogyan készülnek, mert jórészt úgyis ezzel a megismeréssel telik az élet – máskor mintha a semmibe hullana, ahogy kilép az urbánus környezetből és elvonul kertet művelni egy normális nő oldalán. Néha fölfénylik a jellem, például amikor a benzinkút shopjában dolgozó srác kitalálja, hogyan lehet elkerülni, hogy a rablók kényszerűségből lelőjék a rosszkor betévedt utast:
„Van egy ötletem, mondta Dagadt Tom, a polcról leemelt egy malacmaszkot és a fejére húzta, Larrynek pedig egy cicaálarcot dobott a földre.
Ne szórakozz, mondta az egyik rabló.
Gondolkodj, mondta Tom.
Larry fölhúzta a maszkot, a pisztolyt a hóna alá dugta a két férfi. A nő belépett az ajtón.
Jó estét, asszonyom, mondta Dagadt Tom, mit parancsol.
Egy kávét kérek. Maguknál meg jelmezbál van?”
Az egyik rablót kiküldik szélvédőt mosni, a másik mehet vécét takarítani. Szóval az ember dolgozik, játszik, de kétséges, van-e annyi értékük e műveleteknek és ceremóniáknak, amennyit ezeknek tulajdonít. Ez talán egyedül Larry esetében nem kérdés. Vannak sivár, funkcionális emberi kapcsolatai, és alakulnak igazán bensőségesek, lecsúszik, de nem kallódik el. Kíváncsisága egyenértékű többi szükségletével, természetes, hogy nem enged az elveiből. Talán épp ezért nem készíti ki különösebben, amikor időnként úgy alakul, föl kell hagynia a kutatómunkával. Ilyenkor mindegy neki, hogy benzinkút vagy repülőtér. Tudományos ambíció karriervágy nélkül: ez nem egyedülálló jelenség, de egyeseknek nem fér a fejébe, hogyan létezhet. Ezen se kell csodálkozni. Larry apja mondja a csillagvizsgáló-jelenet előtt: „Ezen ne csodálkozz, Larry, ilyen a fejünk.”
(Podmaniczky Szilárd: Klímadogma. Regény, Podmaniczky Művészeti Alapítvány, 2890 forint.)
A Librarius könyvek két új regénye: a Klímadogma 2890 Ft helyett csak 2601 Ft, Hartay Csaba Lerepül a hülye fejetek 2490 Ft helyett csak 2241 Ft. A könyvekre kattintva rendelhetsz.Interjúk, könyvrészletek:Klímadogma facebook oldala, aLerepül a hülye fejetek facebook oldala.
Leave your comments
