Akkoriban (’53) a Krónikát előre fölvették. A tekercset fém dobozba zárták, leplombálták, s egy ávós fölvitte az adóra. – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből.
119 Kéretlen költöztetés
Az ötvenes úr várja a panelház földszintjén a liftet. Végre leérkezik. Az utas egy jó nagy készülékkel keserveskedik ki belőle. „Nahát! Nekünk is ilyen tévénk van” – szól a várakozó, majd beszáll, gombot nyom. A távozó úr sietősre fogja. A kisbusz hátuljába, paplanra dobja a plazma-lapot. Beül és kollégájával elhajtanak. Már a főúton járnak, mire az ötvenes úr nyitva találja a lakását.
120 Egy régi dal
A népszerű slágerszerzőt szorongatta valami határidő. Régi kottái között lapozgatott, mígnem talált egy megfelelőt. Fölcsapta a zongorára, s régi szokása szerint játszani kezdte – visszafelé. Tetszett neki a melódia, ami valahogy egyre ismerősebbnek tűnt a számára – még a konzervatóriumból. Gyakorlott ujjait tovább billegtetve biz’ Leopold Mozart egy kedves menüettjét csalták elő a zongorából.
„No, akkor most másként kell zenét szereznem.” – sóhajtott a népszerű slágerszerző.
21 Kodály módszer ’63
– Szevasz! Mi van a bátyáddal?
– Ne is kérdezd. Lecsukták.
– Úristen! Miért?
– Szolmizálásért.
– Ugyan.
– De bizony! Azt énekelte, hogy do lá re la dó.
123 Mikrofon fegyelem
Akkoriban (’53) a Krónikát előre fölvették. A tekercset fém dobozba zárták, leplombálták, s egy ávós fölvitte az adóra.
Két kedvelt bemondó: Klárika és Jenő vezeti föl Tóth György tudósítását a Fővárosi Tanács üléséről. Ahogy a riporter kimondja a Főv.Tan. elnöke nevét, Jenő mesél Klárikának: „Na, az is elmegy a búsba. Együtt dreháltunk* Csepelen. A múltkor bementem hozzá, hogy segítsen, mert két gyerekkel lakunk szoba-konyhában, de nem fogadott. Biztos az Őz Katinkát b…ta az íróasztalán.” Klárika gyöngyözőn kacag. Vége a tudósításnak. További anyagok, konferálnak szorgalmasan. Végre készen a Krónika. A szalag fémdobozban, plomba rajta, viszi az ávós az adóra. A bemondók a pihenő szobába térnek, ahol szól az adás. Főv.Tan. konferálva, s amint Gyuri kimondja a Főv.Tan. elnök nevét, az ő hangjával kb. azonos decibellel száll az éterben: „Az is elmegy a búsba. Együtt dreháltunk Csepelen…”
Mint mondtam: 1953-at írtunk!
*gépi forgácsolás
24 Áttétel
Hogyha merték volna, mondták volna, hogy mennyire unják a fejtágítókat. Az utóbbi időben az volt a lemez, hogy Lenin elvtárs megmondta: a szakszervezet a transzmisszió a Párt és a munkásosztály között. Akkor küldték oda a langaléta, kese, lenyalt hajút. A büfében a technikusokkal konyakozott, aztán minden fórumon finomítva hozzászólta, amit tőlük hallott. Egy szombat délutáni szaktársi konyakozás során Kovács Béci megelégelte a buzgó bólogatását:
– Maga egy igazi transz-misszionárius!
Béci amúgy műszaki doktor volt, csak valahogy deklasszálódott.
125 Kézirat
– Testvérkém! Sürgősen pénz kéne. – rinyált egy ifjú poéta az alibi lap főszerkesztőjének.
– Hoztál valamit?
– Már minden cikkem eladtam.
– Na, jó – sóhajtott a redaktor – maga is költő – s kihúzta a falból az átlátszó cell mappát tartó rajzszeget. A mappában a „TŰZRENDÉSZETI UTASÍTÁS” volt. Szabályszerűen iktatta, mint elfogadott, le nem közölt kéziratot, s kitöltötte a pénztári bizonylatot az ifjú poéta nevére.
Tán ’82-t írtunk. Illetve nem írtunk.
126 FOGLALÁSI JEGYZŐKÖNYV
„Adóst a helyszínen nem találtam. Felhívom az adóst, hogy keresse fel avégrehajtói rodát a tartozás rendezése végett. Ellenkező esetben a helyszini eljárást lakatos és rendőri segédlettel folytatom az íngatlant feljitom és íngófoglalást hajtok végre”
A szerzővel készült riport: Ex rádióriporter akasztotta fel magát a Nagykörúton
FOTÓ: Cape Old Radio
Könyvek a médiáról az Írók Boltjából:
