A kiskorú recenzens megjegyzése, azért ezek a leírások hasonlítanak a tavalyi olvasókönyvben megismert szövegekre. Gyanítom, ezt nem dicséretnek szánta. (Szőcs Henriette Moskát Anita Erdőlakók című kötetéről)
Az Erdőlakók c. kötet hazánk erdeibe repíti nyolc-tíz éves olvasóit. Moskát Anita bemutatja az ott leggyakrabban fellelhető állatokat, madarakat, rovarokat, négylábúakat, akikkel akár össze is futhatnánk kirándulásaink során. Ha mennénk, de nem megyünk, maximum az iskolával, kötelezően.
Hogyan lehet leginkább tesztelni egy gyerekkönyvet? Olvassuk fel a célközönségnek, vagy nyomjuk a kezükbe. A recenzens szerencséjére egy kilencéves fellelhető otthon, akinek ráadásul gyakorolnia is kell, így két legyet ütünk egy csapásra. Ahogy kiskorúm kinyitja a könyvet, azonnal megragadják Boros Mátyás illusztrációi. Egész oldalas, élethű ábrázolások, valós színekkel. A fiam jókat mosolyog a szövegek alatt található vicces rajzokon, a szemüveges baglyon, vagy a doktor harkályon.
Később kiejti a hátsó borítóba rejtett foglalkoztató füzetet, rábeszélem, olvassunk még egy kicsit, hogy biztosan meg tudjuk oldani a feladatokat. Kivégezzük a karvalyt és a csuszkát, aztán nem bírja tovább, nekiesik a füzetnek, ragaszt, számol, karikáz, élvez. A találós kérdés a kedvenc, szülője örömére gyakorta megfejti azokat az állatokat is, amikről még nem olvasott.
A kiskorú recenzens megjegyzése, azért ezek a leírások hasonlítanak a tavalyi olvasókönyvben megismert szövegekre. Gyanítom, ezt nem dicséretnek szánta. Később, mikor a fakopáncsról tanulnak környezetismeret órán, megkér, este olvassam fel neki még egyszer a harkályt. Azóta az éjjeli szekrényen parkol a könyv, mindig elővesszük az aktuális részt.
Az egy-egy fejezetet lezáró versek, mesék felélénkítik a fiam, bár Kukorelly szövegein edződött ifjúnak kevésbé tetszenek Miklya jópofizó versei: Szomszédaim irigyek rám./Kéne nekik is a reklám. Ellenben Majoros Nóra Hőscickány c. meséjéből kedvet kap a kis rágcsáló megismerésére, viccesnek találja a vaddisznó elnevezését: Felmászott a fatörzsre, aztán megtorpant, mert ott tornyosult előtte a röfögő hegy,amelyen nem mert átkelni. A felnőtt recenzensnek a mesében ügyesen elrejtett okítás tetszett: Az út másik oldalán toporgott a többi cickány, Kettőtől Huszonnyolcig. A cickányoknak nem volt nevük. Olyan rövid ideig élnek, hogy nincs értelme elnevezni őket. Egy cickányesztendő annyi, mint nekünk hét nap. A mese ilyen és ehhez hasonló tanulságokat rejt, tele nyelvi leleménnyel, a végén kedves csattanóval.
A tankönyv jelleget feloldhatta volna a szerkesztő, ha a blokkokban elhelyezett verseket, meséket közvetlenül az állatok kissé szárazabb, tudományos leírása után helyezi a kötetbe, mint egy feloldva a komolyságot.
Persze a legjobb ez lenne, ha kézen fognák az olvasót, és végigvezetnék az erdei ösvényen, bemutatva a kötetben szereplő állatokat.
Abrakadabra, 2013.
