„Nagyon gyorsan megszületett a regény, magam sem értem, miért ment ilyen könnyen.”
A második világháború idején és az 1970-es években játszódik Bereményi Géza új regénye, a Vadnai Bébi, amely a Magvető Kiadónál jelent meg. Az író kiemelte: könyvében egy gyűlöletszerelem történetét rekonstruálta valóban létező személyek elmondása alapján.
„Nagyon gyorsan megszületett a regény, magam sem értem, miért ment ilyen könnyen” – jegyezte meg az író, hozzátéve, hogy négy évtizede egy asszony mesélte el neki a regény magját, azaz a saját életét. „Állítása szerint az övék volt a Drexler-palota az Operával szemben. Ezt a vad és képtelen történetet tehát nem én találtam ki, és az is igaz, hogy ez az asszony a barátomnak volt az édesanyja” – idézte fel a kezdeteket Bereményi Géza.
Elmondta, hogy évtizedekig nem törődött a történettel, csak néha elmesélte másoknak. Aztán egyszer csak úgy érezte, most kell megírni. „Mást sem csináltam egy évig: hazajöttem a munkából és írtam” – fogalmazott. Megjegyezte, hogy a regény első felén nem kellett változtatni, úgy került a könyvbe, ahogy azt kézzel papírra vetette. „Úgy látszik, ha az ember valamit évtizedekig rejteget, az megérik magától”.
A mintegy 300 oldalas kötetben egy fiatal író, Dobrovics Péter próbálja kinyomozni az 1970-es években, hogy vad és öntörvényű barátjának ki is lehet a valódi apja. Végül felkeresi az anyját, az egykor ünnepelt szépséget, Vadnai Bébit, aki elmeséli, mi is történt vele Budapesten a második világháború alatt, hová vezet egy olyan szerelem, amelynek az alapja a gyűlölet.
Doxa, a barát alakjával – akit szintén valós személyről mintázott – azt akarta megmutatni, milyen utód születik egy ilyen párkapcsolatból. A gyűlöletszerelmet az író szerint az elfojtások táplálják. „A nő – saját elmondása szerint – féltette a férfit saját magától. És attól is, hogy ha visszafogja szenvedélyét, akkor a halálvágy lép a helyébe” – magyarázta.
Bereményi Géza szólt arról, hogy a könyv két korszakot tükröztet egybe: az 1940-es és az 1970-es éveket. „A főszereplő már úgy gondolja, nincs különbség háború és béke között. Az 1970-es években minden nap egy örökkévalóság, az 1940-es években pedig egy nap a világ, ami szinte ugyanaz” – tette hozzá. Hozzáfűzte: a Vadnai Bébi egyszerre történelmi regény és egy „lélek története”.
Arra a kérdésre, hogy Dobrovics Péter alakját magáról mintázta-e, az író igennel felelt. „Nemcsak nekem, minden egyes szereplőnek van megfelelője a valós életben, eredeti nevén azonban csak néhány mellékszereplő, történelmi alak került a könyvbe, például Sombor-Schweinitzer József, Budapest főkapitány-helyettese” – mondta az író a politikai rendőrség egykori vezetőjéről.
A címszereplő egy femme fatale és egy sodródó, szerelmes nő keveréke. „Történetét úgy mesélte el, ahogy a könyvben is szerepel: egyetlen ülés alatt körülbelül 12 órát beszélgettünk” – idézte fel. Bereményi Géza szerint valószínűleg azért választotta az asszony őt, mert egy írónak szerette volna továbbadni az életét.
Az elmondottakhoz később sem hozzátenni, sem elvenni nem akart, noha többször „felszisszent”, mert annyira valószerűtlennek érezte az elmesélteket. A főhős részben ezért is viselkedik úgy, mint egy kihallgató, egy detektív, hiszen megpróbálja rekonstruálni a múltat.
Felidézte, hogy akkoriban kortársai közül senkit sem érdekelt az előző generáció múltja, benne viszont mint egy „káros szenvedély” dolgozott a szülői történetek megismerésének vágya. „Akkor a túlélők privilégiuma volt, hogy erről a témáról írjanak” – jegyezte meg, miközben szerinte ezek a művek sokszor ferdítenek, hiszen a korabeli viszonyok között nem lehetett megírni a valóságot, például azt, hogy a magyar lakosság többsége jobban félt az oroszoktól az 1940-es években, mint a németektől. „Egyetlen apró hazugságfolt elég ahhoz, hogy egy könyv elveszítse valóság-értékét” – tette hozzá.
Bereményi Géza a regénnyel egy időben írt egy színdarabot is Kincsemről, a csodakancáról. „Közben alig vártam, hogy visszatérhessek a regényhez. Annyira akadályozott az írásban, hogy kénytelen voltam elzárni egy szekrénybe a kéziratot. Hogy csak a darabra tudjak koncentrálni” – idézte fel.
Az író készítette a forgatókönyvét a tervezett Kincsem-filmnek is, amelynek semmi köze nincs a színdarabhoz. A film a tréner, a felesége, a tulajdonos és az istállófiú történetét fogja elmesélni, míg a darab magáról a csodáról szól, arról, miként változtatja meg az emberek életét a ló, amely minden versenyt megnyert.
