Mikor a pincérlány a terítékkel együtt kihozza a levest meg a salátát, a férfi szükségét érzi, hogy tudassa vele a fura összeállítás magyarázatát… – Adamaik Lajos Lila gőz blogja.
Minapi Börzsöny-túránk végállomása, kisvendéglő kertje egy Duna menti falu szélén. A szomszéd rönkasztalnál rokonszenves negyvenes pár. A férfi erőlevest, káposztasalátát és pacalpörköltet rendel zöldkörettel, amit a sokat látott pincér némi csodálkozással nyugtáz. A férfi végül aztán mégis lemond a zöldköretről, legyen csak pacalpörkölt magában. Mikor a pincérlány a terítékkel együtt kihozza a levest meg a salátát, a férfi szükségét érzi, hogy tudassa vele a fura összeállítás magyarázatát: „Paleoliton vagyok.” – „Kitaláltam”, vágja rá a pincérlány. Én nem találtam volna ki, de igyekszem elképzelni a pacalpörköltet valamilyen mirelit zöldségmixszel, azzal a vízben főtt, megmikrózott, se íze, se szaga brokkoli-sárgarépa-zöldborsó egyveleggel. És ettől kezdve nem tudok másra gondolni, mint hogy kedves embertársaimnak a maradék csöpp esze is végleg elment. Elment, hát elment, üsse kő. Most már legalább afelől is megbizonyosodhattam, hogy hol ért révbe: a kőkorszakban.
