Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba? – válaszok
Szomáliaból, Nagy-Britanniából, Thaiföldről – [Nógrádi Gábor írásai]
Szomália
– Megkérhetnélek, testvér, hogy verjél be egy szöget a falba?
– Ne már! Van szög?
– Nincs, de neked volt egy.
– Volt, de elcseréltem a bátyámmal csipet dohányra.
– Csipet dohányom van!
– Akkor szöged is lehet. És kalapács?
– Na, az nincs! Kölcsönkérek.
– Akkor lesz. No, és milyen falba verjem? A földön alszunk. Egy ép kunyhó sincs, mióta felszabadított minket a kormány hadserege.
– Igaz… Igaz. Mekkora egy nagy barom író lehet, aki ilyen szituációt talál ki Szomáliára!
Nagy-Britannia
1.
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Bocsánat, asszonyom: ismerjük egymást?
– Nos… húsz éve itt lakunk a szomszédban. A családommal. Tudja, három gyerek… Vanessa Brighton vagyok.
– Dr. Charles Hoggarth. Nagyon örültem. Viszontlátásra!
– Viszont…
2.
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Szívesen, Mrs….
– Smith! Elisabeth. És köszönöm. Már meg is van? Milyen ügyes!
– Tudja, a gyakorlat. Minden csak gyakorlás kérdése. A pontosság létfeltétel. Én finom szerszámokkal dolgozom: kés, borotva, szike, tű… Ezekhez hajlékony ujjakra, és a kéz kifinomult mozgatására van szükség.
– Megkérdezhetem, mi a foglalkozása?
– A foglalkozásom? Ó, igen. Én… én boncorvos vagyok.
– Ah! Ott valóban vigyázni kell. Megvághatja a kezét.
– Vigyázni kell. Ezért fontos a gyakorlat. A fej eltávolításánál például vágjuk a nyakat. De ott vannak hátul a csigolyák… Csak egy pillanat, és máris megcsúszhat a kés…!
– Ne is mondja!
– De még ennél is nagyobb figyelmet kíván a belső szervek sérülés nélküli eltávolítása.
– Na, de hogyan…?
– Egyszerű. Elmondom. Felmetsszük a hasat így meg így, és akkor könnyedén hozzáférhetünk mindenhez.
– Hát persze, persze! Tudhattam volna.
– Ugyan, kedves Elisabeth. Magának nem ez a mestersége.
– Nagyon izgalmas! Imádom Agatha Christie regényeit, és ott sok szó van ilyesmiről. De látszik, hogy maga, Mister… mennyire ért hozzá. Sőt, szereti.
– Valóban. De még be sem mutatkoztam. A nevem Jack the Ripper.
– Nagyon örvendek. Meghívhatom egy teára? Odabent folytathatnánk a beszélgetést…
Thaiföld (pardon!)
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Nincs akadálya, my darling.
– Tessék, itt a szög.
– Moment! Nálam előre szokás fizetni.
– Rendben. Óhaja?
– Fuvola, aztán elölről, hátulról, elölről, és ismét fuvola.
– Hoppá! Egy szögért? Amit elmondott, az húsz dollár.
– Akkor várom az ajánlatát.
– Csak fuvola. Fele előre, fele utána.
– Megőrült? Fele előre? Álló farokkal verjem be a szöget.
– Szó szerint. Mert kalapács nincs.
Folyt. köv.