Mikor ezt a madárijesztőt illetjük köszöntő szavakkal, benne magunkat köszöntjük. Sárközi Richárd Sepercese
Tisztelt Földművelőnők és Földművelők, kedves Parasztok!
Nem azért gyűltünk ma itt össze a Lepényesi tanyánál jobbra a kiserdőtől a kútig, onnan egyenesen a kavicsos ösvényen keresztül a tisztáson túl a búzatáblában, hogy emlékezzünk. Azért tettük meg ezt a minimum 40 percnyi gyalogutat, hogy a haladás irányába tekintsünk, hogy együtt ünnepeljük a jövőt.
Együtt ünnepeljük eljövendő eredményeinket, és ezt az alkotást, amely egyszerűen de célratörően fejezi ki és támogatja mindazt a verejtékes munkát, amelyet eddig és ezentúl is a földre fordítunk, leginkább Önök.
(Madárijesztő leleplezése.)
Mikor ezt a madárijesztőt illetjük köszöntő szavakkal, benne magunkat köszöntjük. Magunkat, akik megtettük ezt a hosszú utat idáig, a Lepényesiéket, akik útba igazítottak és kávéval, szendviccsel kínáltak, ami igazán finom volt, de kevesebb lehetett volna benne a mustár és több a hús, mert alig lehetett érezni a szalámi ízét.
Kimondhatjuk, hogy végre beérett a vetésünk. Olyan szimbólum született, aki csak áll itt a táblában, keményen állja a változó idők megpróbáltatásait, jöhetnek melegek vagy hirtelen lehűlés, fújhat az orkán erejű szél, tépázhatják záporok, zivatarok, rendületlenül áll és ijeszt, madárfajtára, nemre való tekintet nélkül. És kiket is ijeszt el? A megszállóinkat, azokat, akik le akarnak csapni a mi munkánkra, az elvetett magjainkra. Azokat az idegeneket, akik nincsenek itthon e földön, de idejárnak fosztogatni, learatni a mi munkánk gyümölcsét.
Mit tanulhatunk e madárijesztőtől? Szeretetet, erőt, erkölcsi tartást, az állómunka csodáját! Benne mindig megbízhatunk, örök földink marad, sosem fogja elhagyni les- és szülőhelyét, ezt a búzatáblát! E madárijesztő vallomás a sorsunkról, ízlésünkről, és mindarról a jóról, ami ehhez a földhöz köt minket. Vegyünk róla példát!
Nagyon kedvezményes könyvek, érdemes megnézni,több tízezret takaríthatsz meg:
