Péntek este a berlini Collegium Hungaricum második emeleti nagyterme dugig megtelt abból az alkalomból, hogy Kertész Imre hamarosan megjelenő, Letzte Einkehr című kötetéből Esterházy Péter olvasott fel részleteket, németül. (Méhes Károly berlini tudósítása)
Can Togay, az intézmény igazgatója bevezetőjében elmesélte, hogy ha visszanézné, hány Esterházyval váltott e-mail sorakozik az archívumában, amelyek felkérésre való baráti hangú, de „könyörtelen” lemondást tartalmaznak, elég sokat találna. Ám amikor a tavasszal felvetődött ez az ötlet, miszerint a Nobel-díjas író új, a Rohwolt kiadónál hamarosan megjelenő naplóiból ő olvashatna fel Berlinben, rögvest jött a válasz: „Kertészt? Mindig.”
Esterházy maga nem szaporította a szót, de annyit azért megjegyzett, hogy véleménye szerint Kertész életművének alapvető részét képezik a naplók, ő maga is rendre visszatér hozzájuk. – A legutóbb is, valami miatt elővettem a Gályanaplót, kerestem benne egy bizonyos helyet, aztán nem tudtam letenni. Teljesen magával ragadott – mondta, hozzátéve, kissé ironikusan, hogy ezért jó, hogy az író olvasóként is tud működni.
A felolvasás szűk egy órája alat kiderült, hogy német fordításban, az itteni szerepléshez rég hozzászokott, de mégsem az anyanyelvén felolvasó író tolmácsolásában Kertész szövege nagyon önmaga, szinte azonnal felismerhető tudott maradni.
Kertész Imre könyvei kedvezményesen:
