A jegeskávéba itt és csak itt enyhén kesernyés mandulaaromát csepegtetnek. Szájban olvadó csokoládétorta is van, kétféle. (Röhrig Eszter avignoni riportja)
Az avignoni pápai erődítmény-palota előtti tér nagy, csupasz és barátságtalan. Nincs rajta fű, fa, virág, egyenetlen, sérült kövein trappol a sok látogató. Jobboldalt a tér folytatódik és a Petit Palais-hoz, a Kispalotához vezet. A Botticelli-Madonnához jöttem, mint mindig, és meg is találom azon a bizonyos félreeső helyen. Megint megállapítom, hogy az egyik kedvenc festőmnél száz jobb festő van, de nekem mégis ez a dacos, szomorú arcú kamaszmama tetszik. Divatosan borotvált homlokára finom csipkekötő borul, a szépsége sugárzik a képen. Az ölét annyira kitárja, hogy szinte lepottyan a csecsemője, aki éhesen nyúl a mama emlője felé, amit nem kap meg, legalábbis nem ebben a pillanatban. A kompozíció banálisan ünnepélyes, a madonna architektonikus díszlet: egy római jellegű diadalív elé van helyezve, mögötte pedig ciprusos, lankás mediterrán tájra lehet kilátni.
A múzeum valódi nevezetessége a gazzal, fűvel, virággal buján benőtt, húsz méter magas fallal védett belső udvar. Itt van a teaház, féltem, talán tönkrement a tulajdonos, annyira eldugott ez a hely. Ötven méterre innen a földön ülve eszik a száraz, méregdrága szendvicset az elcsigázott turisták, és sajnos nem ismerik Dominique kávézóját. Nagy a meleg, süt a nap, mégis hűvösben, árnyékban lehet itt ülni. Nézegetem a középkori kőfal tetejéig felkúszó növényeket. A tulajdonosnő valami miatt úgy gondolta, hogy nem néz ki jól, vagy nem elég itt a valódi növényzet, mivel a kávézó bejárata elé, ki, a szabadba, művirágokkal „befuttatott” kovácsoltvas állványt tett, és hogy fokozza az élményt, régi női magazinokkal teli szalmakosarat rakott mellé. Nincs telt ház, néhány nő susogva trécsel, egy olvas, mindenki sokáig marad. A jegeskávéba itt és csak itt enyhén kesernyés mandulaaromát csepegtetnek. Szájban olvadó csokoládétorta is van, kétféle. Régi, emeletes kristálykínálóról emelik le és teszik a törtszélű fekete lávakő lemezlapra.
A kávézó nevében foglalt szavak: „Egy tea melletti utazás” (Autour d’un Thé, un Voyage) valóra válhatnak, ha az ember képes arra, hogy semmi másra ne gondoljon, csak arra, hogy most itt van…
Minden könyvre találsz kedvezményt,
ezekre nagyon sokat, nézd meg, oszd meg:
