A következő sértett egy megtépázott, csont és bőr férfi, tükörsima fejbőrén egy szál hajat sem látni. Szánalmasan fuldoklik a rátörő köhögéstől, miközben elmeséli, milyen mérgező gázokat és füstöket szívatott vele a vádlott. (Magyar Vivien írása a Test lelke mindennek című Librarius esten hangzott el az RS 9 Színházban.)
Büntetőeljárás. A rendőrség előállította az első számú és egyetlen gyanúsítottat. A nyomozás és a vádemelés már befejeződött: a bírósági tárgyalás rendhagyó módon zajlik, a vádlott nem kap szót, és nincs sem felfogadott, sem kirendelt védőügyvéd. A felmentés lehetősége eleve kizárva.
Egymást követik a sértettek vallomásai: az árulás áldozatai önmagukért emelnek szót.
Elsőként egy minden porcikájában remegő nőt hallgatnak meg. Súlyosan elhízott. Talán terhes? Csúnyán fel van puffadva a hasa. A bőre mindenhol sárga, mint a kikerics. Még a szeme fehérjére is furcsa, piszkos-sárga fátyol vetül. Nem néz fel, az anyagzsebkendője csücskét gyűrögeti, és fojtott hangon panaszkodik. Zavart motyogásából kiderül, hogy a vádlott többször, akarata ellenére leitatta.
Másodikként egy nagydarab, bozontos munkásember szólal fel bosszús, érdes hangon. A tönkretett férfi egy pillanatra görcsösen előregörnyed, miközben azt állítja, hogy a vádlott alkoholfogyasztásra és tűznyelésre kényszerítette, amelynek következtében égési sérüléseket szenvedett és fekélyeket kapott.
A következő sértett egy megtépázott, csont és bőr férfi, tükörsima fejbőrén egy szál hajat sem látni. Szánalmasan fuldoklik a rátörő köhögéstől, miközben elmeséli, milyen mérgező gázokat és füstöket szívatott vele a vádlott. Émelyítő, hányingerkeltő szagokról beszél. Hörgő hangokat hallat, majd gyengeségében összecsuklik, és visszazuhan a padra.
Egy alacsony, sápadt férfi kér szót. Ide-oda tekinget, mintha folyton keresne valakit, vagy valamit. A vádlottat emberöléssel vádolja: azt állítja, hogy miatta veszítette el az ikertestvérét. A vádlott mindkettejüket kemény drogok fogyasztására kényszerítette, ezeknek a hatásával nem bírt el az öccse. A fivére halála óta mindkettejük munkáját egyedül végzi, hiszen soha nem bízott senki másban.
Botra támaszkodó öregember a következő. Kezei remegnek, és mintha nem tudná becsukni a száját. Egyre csak mutogat a vádlottra, és a fejét rázza. Mindent elfelejtettem, hajtogatja. Mindent elfelejtettem. Szemei kidüllednek. Megtagadta tőlem az egyetlen fontosat, az alvást. Ébrenlétre kényszerített, kisemmizett, kihasznált, és megszabadult tőlem, préseli ki fogatlan szájából, és csöpög a nyála.
Az utolsó sértett valamikor szép nő lehetett. Most csimbókokban lóg a haja és úgy tűnik, nagyon elfáradt. Liheg és izzad, mintha néhány perce még maratont futott volna. Sokkal izmosabb, mint egy átlagos asszony. Kapkodja a levegőt és folyton összegabalyodik a nyelve, alig tud beszélni, mintha most is sietne. Szavaiból azt lehet kivenni, hogy a vádlott életveszélyes mennyiségű koffeinnel mérgezte, és hajtotta, dolgoztatta, mint egy szolgát éjjel-nappal, hogy majd felrobbant.
Nincs szükség bíróra. A hallottak alapján megszületik a döntés. Az ítéletnek csak vesztesei vannak.
A bíróság a vádlottat, a Tudatot bűnösnek mondja ki. A Tudat bűncselekményt követett el, és a Test büntetést szab ki. De az ítéletet a Test éppen úgy elszenvedi, mint a Tudat. A bírósági döntés szerint a Testnek a saját halálát kell kihordania és világra hoznia, a Tudat pedig a vajúdás és a szülés minden pillanatában bűnhődni fog. A Tudat hiába vall be mindent. A Test csak a büntetést ismeri, nem gyóntat és nem oldoz fel.
