Görög vér

Élő tücsök, katica, kőrisbogár, koldustetű, királydinnye és vér a visszahozott menyasszonyi ruhában. (Bakos András tárcája)

Hajtogatva a tüllt, előkerül az első tücsök, méghozzá élve. Ha belemásznak ebbe a ruhába, nem tudnak kikeveredni belőle, meséli Évi,tizenöt éve dolgozik a szalonban. Olyan a tüll, mint a szúnyogháló, csak finomabb, hajlékonyabb anyag, több rétegben ideális rovarcsapda. Egy második tücsök mászik a szalon falán, a ruhából pedig előkerülhet még egy vagy kettő. Nem kell tőlük félni, főleg, ha már döglöttek. Az élőt is el lehet fogni, bele egy dobozba, aztán ki vele az udvarra. Tovább kell keresni. Nem nehéz, mert a tücsök fekete, ilyenkor látszik, hogy nem tökéletesen, eltérő árnyalatok vannak. Igazi rejtély ez, mert a tücskök az üreg bejáratában napoznak vagy ciripelnek, és azonnal visszahúzódnak, mihelyt valaki egy méternél közelebb lép hozzájuk. Valamikor, nyilván a nemrég divatba jött extrém fotózás közben, amikor a fátyolt lengető vőlegény a fényképész kérésére lassú, hosszú léptekkel fut a szénáskertben a menyasszony felé, aki a körbálának támaszkodik, bemásznak a tüllbe. Nem tudni, milyen lehetőséget látnak benne. Mennek fölfelé, a varrásig. Elkísérik a menyasszonyt, hallgatják a zenét éjfélig, és belepusztulnak, vagy nem.
Egy a baj velük, hogy koszolnak.
Előkerül egy katicabogár, hétpettyes. Lenne belőle sok, és mindegyik mozdulatlan, egyenletesen elosztva: tervezni sem lehetne szebb ruhát. Csak ez is piszkos. A harlekinkatica ugyanígy, ebben nincs közöttük külölnbség. A legszebb, ami ilyen ruhán előfordulhat, a zöld fényű kőrisbogár. Gyönyörű, mint egy bross. Valami miatt nem hagy sok nyomot, talán azért, mert a többinél lassabban mozog, lassabban is él. Ez biztosan túléli a lakodalmat.
Van ezen a ruhán minden. Koldustetű, ami nem bogár, hanem növény, és egészen könnyen beleakad, de könnyen ki is vehető, a legritkább esetben húz szálat. A királydinnyét többnyire észreveszik ők is, és kiszedik, mielőtt visszahoznák a ruhát. Azért előfordul, hogy nem, és az talán jobb, mert ha száraz a királydinnye, kihúzza a szálat. A lila cirmos virágú, gömbölyű bogáncs és a hosszúkás, rögbilabda-alakú viszont inkább zölden húzza a szálat. Szárazon elszakad, és benne marad a hegyes, karmos végivel. Viszont nem koszol. Egyébként szinte minden kiszedhető, csak megfelelő vegyszer, hideg vagy meleg víz, türelem kell, és hűtőszekrény.
Virágpor. Először ragasztószalaggal próbálkozunk, aztán hideg vízben kell áztatni a virágporos ruhát, vagy benedvesíteni 99 százalékos izopropil alkohollal. Rágógumi. Hűtőbe kell tenni a ruhát, aztán le lehet fejteni a gumit a szálakról. A viaszfolt annak a jele, hogy gyertyafényes keringőt is táncoltak. A foltot és környékét befeded papírtörlővel, alacsony hőfokra állított vasalóval érdemes vasalni, és a papír átveszi a viaszt.
Olykor szakadtan kerül vissza a ruha. Abban bíznak, hogy aki odaadta nekik, úgysem emlékezett pontosan az állapotára, hiszen olyan sok a menyasszony, egy évre előre kell bejelentkezni, ha valaki jó esküvői időpontot szeretne. A szalonban azért mindenre emlékeznek; a szemöldök fölhúzódik, szó szót követ, és a boldogságos ifiasszony egyszer csak azt találja mondani, hogy ezek úgysem igazi ruhák, másolatok mind, a márkaazonosság nem állapítható meg. Ezt a szót csakis egy férfi mondhatta a családban. Sejtették, gond lesz a ruha visszaadásakor, megbeszélték, mivel kell védekezni. A nőnek tetszett a szó, igyekszik beleszőni a beszédébe. Sikerül. A vitára előkerül a főnök, csöndes, kövér, szöghajú férfi. A diskurzus egy idő után arról szól, hogy a márkaazonosságot nem kellene kétségbe vonni, mert ez becsületsértés, a rosszindulatú feltételezés pedig könnyen cáfolható, megvannak az írásos bizonyítékok. Az újasszonynak ez valamiért tetszik, komolyan tárgyal egy becsületsértési per lehetőségéről, aztán a ruhát ért szerencsétlenségről. Végül megegyeznek, és nem tudnánk megmondani, ettől miért lett mindenki nagyon elégedett.
Részünkről ez talán azért indokolt, mert inkább legyen leszakadva egy fodor, minthogy egy görög, vagy görög utánzatú lakodalomba menjen el a ruha. Onnan úgy tér vissza, mint a maratoni csatából. A görög lagzitól félünk, mint a tűztől. Ott poharat, tányért törnek, és nem csak a földön, hanem az asztalon is. A menyasszony hátán? Azon talán nem. Viszont a férfiak belenyúlnak a törött üvegbe, mint a kisangyal, elvágják a kezüket, aztán tánc közben, összefogódzva jól meglapogatják a menyasszony hátát.
A görög vért pedig a hideg víz sem viszi ki.

Fotó: Farkas Judit Zsuzsanna (Móri kapu)