„hajnalonta felriadok / akár az alkoholisták / holott évek óta nem / iszom már ilyenkor / beszélgetést kezdeményezek / az úrral próbálok imádkozni / vagy pornót / nézek a tévén…” – Nyirán Ferenc versei, illusztráció: Helmut Newton.
álomzúzás 1.
próbállak megalkotni
újra mióta leszakadtam
rólad nem tudom
felidézni az arcod most
álmomban végre sikerült
meredek sziklafalon
kapaszkodtunk iszonyú
mélység fölött tudom
nem szabad lenézni
de én mégis
ez van előbb vagy
utóbb elrontom
ez sikerülni szokott mindig
legalább ez –
arra ébredtem hogy
a nevedet kiabálom
álomzúzás 2.
megint ez a zuhanás
a nem ismert gyümölcsöt
akartam megmutatni
pedig ugyanazon
fáról szedtük a kezében
mégis más volt hát
odanyúltam az ő ágához
lágy volt mint egy
fűzfavessző nem tartott
meg meddő kapaszkodás
megint lenéztem persze
és elveszítettem újra
mint akkor és ott
egyensúlyozva kilenc
emeletnyi mélység fölött
ezúttal is az ébredés
riadt reszketése mentett
meg sejted persze hogy ez
így nem mehet örökké
álomzúzás 3.
már egy ideje nem
törnek rám a hajnali
reszketések már egy
ideje nem rólad
szólnak álmaim
se kapaszkodás
se zuhanás csak
álomtalan rossz szagú
ébredések
nem kellett volna
felszállnom
a nosztalgia villamosra
s látnom téged
reneszánsz ruhában
most imádkozhatok
újra hogy álmomban
se jöjj elő
álomzúzás 4.
hajnalonta felriadok
akár az alkoholisták
holott évek óta nem
iszom már ilyenkor
beszélgetést kezdeményezek
az úrral próbálok imádkozni
vagy pornót
nézek a tévén
számba veszem
a nyakamban függő
csöppnyi arany feszületet
és megmarkolom
a farkam csodálkozva
létezésem evidenciáján.
1933 verseskönyv 10% kedvezménnyel
