Az idén huszadik évfolyamában járó folkMAGazinnak eddig összesen száz száma jelent meg. A kerek „szám” talán jó alkalom arra, hogy az is belelapozzon, aki eddig nem tette…
A Nagyvárad Táncegyüttes „Nagyvárosi bujdosók” című előadása (Novák Péter rendezése) joggal tarthat számot a „határon inneni” érdeklődésre is. A folyóirat az erdélyi kritika mellett, a teljesebb kép kialakítására törekedve, az alkotók (Kiss Ferenc – zeneszerző, Horváth Károly – zenei vezető) reflexióit is felvillantja.
A szerkesztők egy régóta fennálló igényre reagálnak azzal, hogy a rovásírásként ismert székely írásról közölnek egy visszafogott és mértéktartó anyagot, amiből az olvasó kimazsolázhatja, hogy mik a tények… szemben azzal, ami a népisch-hagymázas-turulos múltálmodók cifra elméleteiből a világra bugyog. Sándor Klára nyelvész a hosszú évek óta foglalkozik a kérdés tudományos oldalával, s közben – kívülről? belülről? – figyeli a jó szándékú és a hasznot remélő mítosz-gyártók „termékeit”.
Kóka Rozália gyermekrovatában a másfélszáz éve született Gárdonyi Gézának állít emléket, másik – most induló sorozatában pedig az USA-beli magyar emigráció szereplőivel készült interjúiból bontakozik ki az óceánon túliak – hagyományőrzésre nagy hangsúlyt helyező – élete.
A lap közepén Hernai Béla 1916 és 1920 között, Véménden készült fotográfiáiból láthatunk a csokorra valót. A soknemzetiségű faluban akkor még együtt éltek magyarok, szerbek, cigányok, zsidók, sőt volt néhány munkára kihelyezett orosz hadifogoly is. A megörökített anyag fontosságát növeli, hogy a közösség felbomlása előtti pillanatban készültek a jó minőségű képek. A szerbek délre mentek, a cigányok egy része elvándorolt, a zsidók véméndi története a haláltáborokban ért véget…
Takács András előadása 2013. május 4-én, a Liszt Ferenc téren megrendezett Táncház Napján hangzott el. A téma avatott ismerőjeként a táncházmozgalom felvidéki történetéről mesélt. A helyszín nem igazán volt alkalmas arra, hogy egy ilyen jól szerkesztett, nagyívű előadást figyelmesen végighallgassunk. Az írott változat még annak is izgalmas lehet, aki jelen volt.
A hagyományos ételeket bemutató cikkben Juhász Katalin, a rovat állandó szerzője a különböző rétesféleségekkel foglalkozik. Ezek közül is kiemelkedik az anti-fitnesz jellegű „prekmurska gibanica”:
„Ehhez az igazán gazdag, kalóriadús süteményhez kétféle tésztát készítünk. A kerek cserép, vagy öntöttvas sütőedényt kibéleljük 100 g réteslisztből, 100 g finomlisztből és 100 g zsírból vagy vajból csipetnyi sóval és annyi tejjel vagy tejföllel gyúrt tésztával, amennyit felvesz. A tésztának a forma oldalát is be kell borítania. Ezután villával megszurkáljuk. Az így előkészített formába nyolc réteg rétestészta kerül váltakozva lerakott töltelékekkel. A rétestészta a szokásos módon készül 600 g finomlisztből 1 evőkanál olajjal, csipetnyi sóval és langyos vízzel. A töltelékek:
Máktöltelék: 200 g darált mák, 80 g cukor, 1 cs. vaníliás cukor.
Túrótöltelék: 1000 g zsíros túró, 100 g cukor, 2 tojás, reszelt citromhéj, csipet só, 1 cs. vaníliás cukor.
Diós töltelék: 300 g darált dió, 100 g cukor, 1 cs. vaníliás cukor.
Almás töltelék: 1500 g savanykás hámozott reszelt alma, 120 g cukor, őrölt fahéj
Tejfölös behintő: 6 dl zsíros tejföl, 4 tojás összekeverve.
Zsíros behintő: 150 g olvasztott zsír vagy vaj
Az alaptésztával kibélelt formába beletesszük az első réteg rétestésztát, ráterítjük a máktöltelék felét és meglocsoljuk a kétféle behintővel. Befedjük a második réteg rétestésztával, rákenjük a túrós tölteléket, zsíros behintővel öntözünk. Jön a harmadik réteg tészta, amire diótöltelék és újabb zsíros behintés kerül. A negyedik tésztarétegre almát terítünk és behintjük zsírral vagy vajjal. Mindezt megismételjük. Az utolsó tésztaréteget bekenjük a tejfölös keverékkel, majd meglocsoljuk a maradék vajjal vagy zsírral. Most következik a kreatív rész: a rétestészta levágott vastag széleiből tetszőleges díszítést formázhatunk a gibanicánk tetejére, így is emlékezetesebbé téve a nagy akciót.
Kb. 175 fokos sütőben 75 percen át sütjük (ha nagyon pirul a teteje, sütőpapírral, vagy alufóliával befedjük) A sütőből kivéve még forrón megkenjük a maradék tejfölös keverékkel és hagyjuk pihenni. Langyosan már fogyasztható tortaszerűen felvágva, esetleg egy kis porcukorral meghintve.”
A folkMagazin összes számából
