Van-e olyan érzékeny húr, amit érintve / úgy szólal meg a hangszer, ahogy arcod / elárulja titokban tartott boldogságodat? – Mészáros Ferenc szerelmesverseiből olvashattok itt ízelítőt.
Lélekből
Az én zongorám a billentyűzet.
Nem kottából, lélekből játszom.
Játszom…
Játszom, hogy játszom?
Mert játék az egész világ…
A rosszal, falssal, hazuggal,
álságossal, kegyetlennel együtt?
Nem kottából, lélekből játszom.
Néha velem játszanak…
Nem zongorán, de néha ugyanígy,
billentyűn, lélekből is, tán…
szívbillentyűn érintve, játszva.
Aztán esténként lecsukom fedelét,
„notbúkomnak”, mint zongorámnak.
Nem kottából, lélekből játszom.
Álmaimban, éjjel is szólnak hangok.
Reményhangok játszanak édeset,
ébredés játszik keserveset…
Hangszer ilyet nem játszik, mert…
…zongorám a billentyűzet.
(Szombathely, 2011. október 19.)
———-
Van-e szebb?
Van-e szebb annál, újra lássalak.
Újra mosolyok örömfényét tükrözni.
Van-e szebb annál, újra ölelhesselek.
Újra csókok hevében megnyugodni.
Van-e szebb annál, újra érezzelek.
Újra érintések tűzében perzselődni.
Van-e szebb annál, újra megpihenni.
Újra egymást átkarolva elcsendesedni.
(Szombathely, 2011. október 19.)
———-
Szeretném
Szeretném megfejteni mosolyodat,
pedig elmerülök szemeidben.
Szeretném megfejteni szavadat,
pedig bíztatnak mondataid.
Szeretném megfejteni gondolatodat,
pedig ismerem tetteidet.
Szeretném megfejteni ajkadat,
pedig édesek csókjaid.
Szeretném megfejteni testedet,
pedig szikráznak érintéseid.
Szeretném megfejteni szívedet,
pedig érzem szereteted sugarait.
(Szombathely, 2011. október 25.)
———-
Nyomaid
Itt hagytad szavad,
biztatott.
Itt hagytad mosolyod,
vidított.
Itt hagytad ölelésed,
melegített.
Itt hagytad csókod,
hevített.
Itt hagytad érintésed,
égetett.
Itt hagytad üzeneted,
lehűtött.
(Szombathely, 2011. október 31.)
———-
Menj
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a szavam őszinte.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a szemem csillog.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a csókom forró.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a testem reszket.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a tudatom fáj.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a lelkem szomorú.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a szeretetem önzetlen.
Nem tartalak vissza, menj, ha akarsz,
a szívem visszavár.
(Szombathely, 2011. november 8.)
———-
Maholnap
Ma még itt vagyok.
A Tied vagyok.
Nap mint nap várlak,
hogy átölelhesselek, szeretettel.
Egyszer majd nem leszek.
A Tied voltam.
Nap mint nap elrévedsz,
hogy átöleltelek, szeretettel.
(Szombathely, 2011. november 14.)
———-
Lobogás
Kutatni éjszakák sötétjét
Hallgatni csendek némaságát
Elveszni kételyek rengetegében
Megmártózni pillanatok gyönyörében
Veled az éjszaka selymes takaró
Veled a csend simogató pihenő
Veled a kétely édes kihívás
Veled a pillanat örök boldogság
(Szombathely, 2011. November 17.)
———-
Mi
Tiéd a levél, Övé a válasz
Tiéd a szó, Övé a mondat
Tiéd a kérdés, Övé a felelet
Tiéd a várakozás, Övé az érkezés
Tiéd a szem, Övé a tekintet
Tiéd a mosoly, Övé a nevetés
Tiéd a vágy, Övé a sóhaj
Tiéd a szív, Övé a szeretet
Tiéd az éj, Övé az álom
Tiéd a test, Övé az érintés
Tiéd a hang, Övé a lélegzet
Tiéd a megnyugvás, Övé a boldogság
(Szombathely, 2011. december 4.)
———-
Érzés
A folyó nélkülem is
hömpölyög tovább, az
eső összegyűjti benne
leesett könnyeimet,
melyeket odaátról sírok,
mert hiányozni fogsz…
(Szombathely, 2011. december 25.)
———-
Hullámok
Hullámzik a víz, aztán
alábbhagy a szél…
Hullámzik a vágy, aztán
megpihen a test..
Hullámzik a lét, aztán
beköszönt a csend…
(Szombathely, 2012. január 16.)
———-
Együtt
Vágyam együtt ég tűzzel
Szívem együtt ver dobbal
Könnyem együtt esik esővel
Lelkem együtt száll madárral
Szemem együtt csillan holddal
Sóhajom együtt úszik folyóval
Agyam együtt zakatol vonattal
Hallgatásom együtt kiált csenddel
Lényem együtt boldog Veled
(Szombathely, 2012. január 11.)
———-
Csepp a könnyre
Csepp a könnyre, vagy
könny a cseppre? –
révedek el az olvadó télben
pompázó fotóban.
Hiányodat kiáltja csendem,
s közben sokadszor mondok
hálaimát a Mindenhatónak
létezésedért.
(Szombathely, 2012. februárr 17.)
———-
Ha
Ha holnap elmennék,
nézz fel, rám, az égre,
nyugodt lehetsz,
mindent megtettél értem.
Ha holnap elmennék,
néznék le, Rád, onnan,
nyugodt leszek,
mert Melletted élhettem.
(Szombathely, 2012. február 27.)
———-
Szerelem
Hangod lágyan búg fülemben
Szemed fénye tekintetemben
Mozdulataid mind előttem
Hiányod ereje legyőzhetetlen
(Szombathely, 2012. március 10.)
———-
Ki Ő…?
Ki Ő nekem? – kérdem a patakot.
Visszacsobog a víz, halkan,
ne kérdezd, örülj, hogy oltja
szárazságtól őrült szomjadat.
Ki Ő nekem? – kérdem a napot.
Visszatűz a korong, fénylőn,
ne kérdezd, örülj, hogy melegíti
szeretetre vágyó szívedet.
Ki Ő nekem? – kérdem a szelet.
Visszafúj a szellő, lágyan,
ne kérdezd, örülj, hogy lobogtatja
benned éhes vágyadat.
Ki Ő nekem? – kérdem a holdat.
Visszavirít az égi, udvarral,
ne kérdezd, örülj, hogy körülvesz
odasimuló testtel, éjszakádban.
(Szombathely, 2012. május 11.)
———-
Betűim
A betűim én vagyok
Eddig is én voltam
Eddig csak úgy voltunk
Elkisértek engem
Hozzád
A betűim én vagyok
Velük Hozzád szólok
Általuk kifejezhetem
Mennyire szeretlek
Téged
(Szombathely, 2012. július 12.)
———-
Ha Rád gondolok
Ha Rád gondolok,
nyugodnak vibráló idegeim,
bár tudom, mikor jössz,
minden percben várlak.
Ha Rád gondolok,
nem érzem magam egyedül,
bár tudom, mikor jössz,
minden percben várlak.
(Szombathely, 2012. aug. 15.)
———-
Örökre
Így lenne jó elmenni, együtt,
örökre emlékezni a napra,
arra a legelsőre, délutánra,
melyet átbeszéltünk, szavainkkal.
Így lenne jó elmenni, együtt,
örökre emlékezni az estre,
arra a legelsőre, éjszakára,
melyet átvirrasztottunk, csókjainkkal.
Így lenne jó elmenni, együtt,
örökre emlékezni mindenre,
arra a sok szépre, megértésre,
melyet átviszünk, negyvenkét grammunkkal.
(Szombathely, 2012. augusztus 20.)
———-
Szavaim
Nem találom a szavakat,
a vibráló sürgetőket,
ahogyan várom mindenkor
boldogan jöveteledet.
Nem találom a szavakat,
romantikánkban éledőknek,
ahogyan érintéseink adnak
holdfényes kottát nekünk.
Nem találom a szavakat,
a lágyan hangzókat,
melyek úgy pihennek meg,
mint arcom a válladon.
(Szombathely, 2013. április 20.)
———-
Adjuk meg
Adjuk meg a múltnak, ami a múlté,
a krónikát, az emléket,
ne cibáljuk szét tartalmát!
Adjuk meg a jövőnek, ami a jövőé,
a bizalmat, az örökkévalót,
ne fürkésszük; mit tartogat!
Adjuk meg a jelennek, ami a jelené,
az életet, az örömtelit,
ne sajnáljuk velünk maradni az időt!
(Szombathely, 2013. június 6.)
———-
Van-e olyan…?
Van-e olyan lágy szó, mint az a hang,
mely úgy marad meg a gyenge tavaszi
szellőben, ahogyan ott maradsz minden
gondolatomban?
Van-e olyan érzékeny húr, amit érintve
úgy szólal meg a hangszer, ahogy arcod
elárulja titokban tartott boldogságodat?
Van-e olyan nyomasztó tudat, mint felfogni
távolléteid üvöltő csendjét, amelyek rögvest
elmeneteleid első perceiben rám törnek?
(Szombathely, 2013. június 28.)
1933 verseskönyv 10% kedvezménnyel
