Konferanszié: Amelyben a szerző rácsodálkozik az 1970-es angol-magyar szótár szerint fonást és gyors kiruccanást jelentő Spinning szó jelentésére. (Ughy Szabina írása elhangzott a május végi Test a lelke mindennek című Librarius-esten az RS 9 Színházban.)
A tél folyamán a levegőben szálldosva, a buszon az emberek között pattogva többször elkaptam azt a szót, hogy spinning. Misztikus és idegesítő volt egyszerre, mint egy vitaminkészítmény vagy valami rajzfilmfigura neve. Próbáltam megjegyezni, de mindig elfelejtettem. Végül egy bánatos márciusi napon összefutottam egy barátommal az utcán. Épp a spinning edzésére hivatkozva futott is tovább, mondván, hogy ebben a forgalomban legalább fél óra kell még, amíg odaér kocsival az edzőterembe, bólogattam, hogy oké, menj csak, az fontos, mintha tudnám, hogy miről van szó.
Amint hazaértem az első dolgom volt beírni a keresőbe: spinning. Az eredmény megdöbbentett, ugyanis a spinning biciklizést jelent. No, nem ám így vagy úgy. Biciklizést egy tornateremben tíz-húsz emberrel együtt, ahol mindannyian egy különlegesen tervezett teremkerékpáron, ritmusos zenére közösen tekernek, miközben az edző instrukcióitól függően országúton száguldanak, magas hegyeket másznak meg, vagy épp versenyeznek egymás ellen. „Ez egy kiváló kardioedzés – írja a cikk –, amivel egy óra alatt 700-800 kalóriát lehet elégetni. Javítja a szív-érrendszer állóképességét, gazdaságossá teszi a szív munkáját, fokozza a szervek vérellátását, ezáltal oxigenizációját, javítja a légzőrendszer munkáját és az anyagcsere paramétereket, vagyis csökkenti a vérzsírszintet, emeli a védő-koleszterin (HDL) szintet, fokozza a cukor-toleranciát, továbbá a dinamikus tekeréssel nagyon jól levezethető a bennünk felgyűlt feszültség, így a stressz is könnyebben leküzdhető.” És ha mindez nem volna elég, „a spinning megtanít minket küzdeni és erősíti akaratunkat.” A kedvenc részem a cikkből mégis az, amelyben felhívja a figyelmünket arra, hogy „Az edzés közben folyamatosan csepegő izzadtság nagyon kellemetlen tud lenni, ezért érdemes törölközőt használni. Ezenkívül a tenyér is erőteljesen izzadni fog és a kormányon való csúszkálás elkerülése érdekében is célszerű törölközőt tartani magunknál.”
Hát ez óriási! – gondoltam magamban. A tudtom nélkül gyakorlatilag egy éve minden nap spinning edzésre járok. Ugyanis mindenhová biciklivel járok, és közben hol rádiót, hol ritmusos zenét hallgatok, noha nem tekerek együtt tíz-húsz emberrel, hál’ Istennek. Bár a spinninges barátom később elmondta, nem is tudom milyen ösztönző látvány tíz latexruhába bujtatott női hátsó sorfala az ember orrától másfél méteres távolságban.
Sokan kérdezik tőlem, hogy nem félek-e a városban tekerni? Két dolog veszélyes csak – szoktam válaszolni –, a hó és az olasz turisták. Az előbbi talán érthető miért, a másik viszont rövid magyarázatra szorul. Az olaszok egyszerűen nem bírják megérteni, hogy az a sárga kerékpár az aszfalton, bizony azt jelenti, hogy ott kerékpárral lehet közlekedni, a mellette lévő sárga sétáló alak pedig a sétálók sávját jelzi.
Tekerek a rakparton, haza kéne menni, de megyek inkább még egy kört a tavaszban a Margitszigeten. Hány perce tekerek, hány kalóriát égettem el, nem igazán érdekel. Nézem a rügyező fákat, a virágoktól habzó bokrokat, a renget szerelmespárt és magányos kutyasétáltatót, nézem a szmogtól szürke naplementét, a rakparton álló kocsisort, talán mind spinning edzésre mennek.
Ughy Szabina legutóbbi könyve:
