„Volt lelkük, karcosan kopott szelep.” (Bakos András honvédelmi szonettje)
Gyengélkedő olajkályháikat
egyedül ápolta a laktanyában.
Szaguk, moshatta, ujjain maradt.
Őt ezek miatt hívta be az állam,
így látszott – és hogy ez javára válik;
feszt csak erősödött az önfegyelme.
Mások tévéztek késő éjszakáig,
ő valamelyik Mekalort szerelte.
Volt lelkük, karcosan kopott szelep.
Mindegyiknek apró golyója, tűje,
nem szabadott piszkálni, míg meleg.
Ki kellett néha vinni levegőre,
megnézni jól, becsukni a szemet,
és kifújni a pilleport belőle.
Fotó: Farkas Judit Zsuzsanna: A kamillák is leégtek
1933 verseskönyv 10% kedvezménnyel
