Megmarketingeltük a Bimbót, a Riskát, érkeztek a bikák hétfaluból. – Sárközi Richárd Sepercese
Azzal nyaggatnak engemet folyton folyvást, hogy mi adta a kezdőlökést a Csökmői Hágófesztivál létrejöveteléhez. Mivel csak nem küldhetek vissza mindenkit a nőstény szülejébe pulyavízben forogni, elmondom most utoljára a teljes véletlenséget, ahogy történt. Jött mihozzánk egy ember a városból, gondolom az önkormányzat küldte, olyan csálén állt rajta a zakó. Azt mondta, piackutatást kell végezni, de a kofák nem érdekelték, hanem elindultunk és szépen, sorjában végigkérdeztük a helyieket alsó kocsmától a felsőig, mit akarnak még az élettől. Azok meg mondták, hogy még egy kört, bármennyire interjúvolta őket a zakós. Szóval elvégeztük a piackutatást.
Aztán maradt annyi szufla, hogy megkutattuk az állatokat is, szegények ne maradjanak kutatás nélkül, érezzék, hogy velük is törődünk. Így jutottunk el az eredményre, hogy depressziós a tehénállomány több mint egynegyede. Na nem is szabad ezt annyiban hagyni, gondoltuk, mit szólnak a népek, ha mi csak tisztában vagyunk az állatállapotokkal, és a semmit csináljuk, úgyhogy lépni kellett azonnal. Léptünk is, hívtunk egy állatlelkészt, aki megvizsgálta úgy testileg, mint lelkileg az egész gulyát, és nem tudott más következtetésre jutni, mint hogy szegény jószágoknak, bizony, hiányzik az testi kontaktus. Nem a simogatás, félre ne tessék érteni, jó az, aki jóra gondol, hanem a szex. Mit volt, mit tenni, megmarketingeltük a Bimbót, a Riskát, érkeztek a bikák hétfaluból, volt itt eszem-baszom, dínom-dánom, egymás hegyén hágtak a marhák, szem, száj nem maradott szárazon, úgy bőgtek a boldogságtól. Folyt a tej tehénből, bikából, mi meg már közben tudtuk, legközelebb is rendezünk ilyen fesztivált, nincs, akinek ne lenne ínyére a boldogabb marha. Na, így keletkezett a Csökmői Hágófesztivál.
