Kalandra Fel! – Ezzel a mondattal indította televíziós kolléganőm a Thealter bájos-hangulatos összefoglalóját 2011-ben. Akkor még nem sejtettük, hogy két év múltán az A. E. Bizottság Jégkrémbalett és Kalandra Fel! című lemezanyagából készült opera jön majd a fesztiválra. Kémeri Attila jelenti a Thealterről.
És 1985-ben, amikor nemvidáman, nemönként készülődtem a Magyar Néphadsereg dísz-századának szépnek nem szép, de zászlóaljnyi mennyiségben azért látványos, s nem mellesleg igen kényelmetlen díszegyenruhájába bújni, akkor utolsó civil napjaim a Használtak lettünk drágám hallgatásával és rezignált hangulatában teltek, akkor sem gondoltam, hogy huszonnyolc év múlva nem biztos, de lehet hogy puha lesz a dráma. És azt sem gondoltam volna, hogy egyszer majd a szegedi kisszínház ötödik sorának bal szélén egy tizenkilenc évesnek súgva „fordítom” a Bizottság-dalokra épített összoperában körülhordozott cirill betűs, orosz fonetikával írt feliratokat, miszerint „Bangó Margit for prezident” meg hogy „Hazám, hazám” és „Ilyenek a lányok”.
Használtak lettünk drágám
Használt a szerelmünk
Használt a bánatunk
És használt lett mindenünk
Használt a házunk a kertünk
Meg az idegrendszerünk
Amikor ezek a cirill betűs táblákat mozgatták a szereplők, s közben a szószék mögött, amelyre rovásírással rótták rá, hogy KORMÁNY, egy nyamvadt elnök ágált, a háttérben meg pisztolyos forradalmár-táncosnők riszáltak, nem tudtam nem gondolni nagy kedvencemre, Viktor Pelevinre, aki szerintem Orwell óta az egyik legnagyobb általam ismert humánetológiai orákulum:
„Az étterem az ízléstelenség és a pompa keverékének netovábbja, ami olyannyira jellemző a gazdag orkok életére. Undorító volt csak nézni is a fekete és aranyszínű brokátterítőket meg a falak tölgyfa borítását a haragkereszt-intarziákkal.” (S.N.U.F.F.)
Eddig sem voltak kétségeink afelől, hogy a Magyar Nemzeti Étterem az ízléstelenség és hencegés panoptikuma. S a háttérben a giccses látványkonyha berendezése a hungarokánság életét irányító gazdag főszakács és rokonsága ízlésvilágát tükrözi. Valóban undorító látni a ropogósra vasalt szakács-öltönyök mögötti sekély trancsír-asszisztensi lelkületet, a nemzetiszín brokáttal terített boncasztalokat, a műparaszt viseletbe bújt boncmestereket bárddal a kezükben. Egyáltalán nem Sejtelmesek, nem Ártalmatlanok és nem Természethűek.
Mert vékonyak a falak és hullaszaguk van
Tudod, édes
És kegyetlen a manipuláció, érzem, édes, édes
Csak ne nagyon gesztikulálj, kérlek, édes
És ne legyen véleményed
Az eredeti Bizottság-szövegeket (jegyzik: fe Lugossy László, Wahorn András, ef Zámbó István, Szulovszky István és Kecskés Kriszta) csak itt-ott, egy szóban, ragban változtatta meg a Gyergye Krisztián féle amoralitás. Az énekesek és zenészek pontosak, bár ráférne némi korszerűsítés a szegedi Kisszínház hangtechnikájára. Szalontay Tünde szigorú-szenvtelen narrátor-dívája telitalálat. Tárnok Marica Vidnyánszky alakítása, figurája főleg az elején túlzásnak tűnik, de gyorsan megszokjuk pöffeteg jelenlétét. Egri Márta érett-szép Szerelem-je feledhetetlen. Lőrinc Katalin vérprofi táncmunkája az Egy lány kéne nékem szólama alatt jár csúcsra. De hagyjuk ezt a felsorolósdit! Figyelem! Ez egy nagyon jó, és komoly előadás, tessék megnézni!
a jóízlés drágám, az nevetséges
a botrány, a botrány az egészséges
Önismétlő történelmet, vesztes körforgást emlegetnek egymás szavába vágva az előadás nézői. Félhomályos a múlt, büszkétlen a jelen és meglehet, sötét lesz a jövő. A rovásírásos, hangzatos ételnevekkel operáló menüsor legfőbb alapanyaga a nyolcvanas évek emblematikusan vacak konzervkajájából, a Különleges vagdalthúsból készül… De tudjátok mit, én nem hagyom kibaltázni magamból a jókedvet!
Te, együgyű komponista-zongorista, ki lesz veled
Te, gyönyörű, kacagó bajazzó, mi lesz veled
A nyolcvanas években a tűrt kategóriás megnyilvánulások a sorok közti utalások szemantikájára épültek. S mint ahogy mára a hatalom is egyre kevéssé akarja velünk elhitetni, hogy jóságos és kegyes, úgy a nyilvános reflexiók is egyre utalásmentesebbek, egyenesebbek. Egyre kevesebbet beszélünk mellé, a sorok közé:
Nem kell a púder
nem kell a vaker
nem kell a fanki
nem kell a punk
csak egy: az undorgrund
énekeltek: Dezső Sára, Mikecz Kornél, Murányi Márta, Philipp György, Szakács Ildikó, Varga Donát
zenéltek: Bartek Zsolt, Bubnó Márk, Kárász András Péter, Philipp György, Szalay Tamás Géza
szerepeltek: Szalontay Tünde, Tárnok Marica
táncoltak: Lőrinc Katalin, Gergye Krisztián, Barabás Anita, Fekete Blanka, Ruzsom Mátyás
vetített: Nay Tilda
fényezett: Katonka Zoltán
jelmezezett: Béres Móni
sminkelt, maszkozott: Károlyi Balázs
a zenét szerkesztette, hangszerelte és vezényelt: Philipp György
koreográfusasszisztenskedett: Hoffmann Adrienn
produkciós vezetett: Trifonov Dóra
rendezett, koreografált: Gergye Krisztián
Július 21., Thealter 2013, Szeged, Kisszínház – Gergye Krisztián Társulata: opera amorale – amorális opera egy elvonásban, a(e) Bizottság nyomában
A Thealter hivatalos oldalai részletes programmal
FOTÓ: RÉVÉSZ RÓBERT
Korábbi cikkek a Thealter 2013-ról
Kihozni az állatot: Gyönyörű vadság a lét
Tragikus realizmus: történelmi igazságtételt Zámbó Jimmynek!
