/Tíz év múltán/ édesanyám anyai megézrésre ágy alatt, dunyhák között szuszog. Mert még föl találják szabadítani az oroszok, vagy tán a románok. – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből
074 Beugrás
A trianon-csinálta vármegyeszékhely szálájában színház vendégszerepel. A teremben egyszerre kialszik a fény.
Torokköszörülés. A harmadik sorból a Városi Villanytelep főgépésze föláll. Alacsony, köpcös, kopasz, máris izzzad:
– Hölgyeim és uraim, elnézést kérek. Mindjárt lesz villany.
Hogy az a „mindjárt” két perc volt-e avagy hét? Hetvenöt esztendő távlatából mindegy is. „Lett villany.”
S aztán zavartalan folytatódott az előadás.
075 Villamosítás
A tanyából épített kispolgári házban rendbe lett immár minden vezeték.
Hatvannyolc nyara volt, s a főgépész a diófa alatt ebédezett nejével és vagy öt unokájával.
A sorban negyedik vette észre a lépcső fölötti izzót és felkiáltott:
– Ég a villany! (Ezt a mondatot jóval utóbb, már magyartanárként a dolgozatban hullámos vonallal húzta volna alá, de ekkor még a nyolcat sem töltötte be.)
A villanytelep régen kényszernyugdíjazott főgépésze komótosan végigjárta, végigellenőrizte a házát. A nemsoká befutott szerelőt régi stílusában utasította egy alternativ kapcsolópár korrigálására. Azután már tényleg minden üzemszerűen működött. Kicsit még segédkezett az unokáknak a fiától kapott televíziós készülék antennájának beállításánál. Aztán egy nagy üveg ribizli borral leült a kerti asztal mellé, családfői helyére, és üzemszerűen berúgott.
076 Ismerkedés
A Népligetben a csallóközi rendőrbaka összevágta bakancsát a tolnai cselédlány előtt:
– Kiskezicsókolom! Egy táncra, ha szabad?!
A lyány gyönyörű volt. A baka is kivált.
– Szabad.
Aztán ropták a kimenők végezetéig.
1914-et írtak ők, ha ugyan volt módjuk/kedvük írni.
1915 végén „koraszülöttnek” lett meg Karcsi bátyám. Mire apám jött, már nem volt semmi adminisztrációs hiba. A spanyolnáthát is megúszták mindahányan. Sőt, az Őszirózsást, meg a Kommünt is. Bár a rendőr egyhamar csak paszporttal mehetett haza, azért szép idők jöttek mégis. 1927-ben megszületett a legkisebb fiú. Bandinak körösztölték. Addigra gyarapodtak is szépen.
077 Elszámolás
Ukrajna tán? Meglehet: már orosz a föld. Dr Bollók József rosszkedvű. Csóvál. Iszik.
– Mi baj, Jóska – így apánk. A jászsági kisbirtokosból neveltetett állatorvos szagolja, morzsolja, sóhajtja a földet:
– Ferkó! Itten most minden kölcsönbe’ megy.
078 Prevenció
/Tíz év múltán/ édesanyám anyai megézrésre ágy alatt, dunyhák között szuszog. Mert még föl találják szabadítani az oroszok, vagy tán a románok. A front átszalad a tanyán. Szelídebb győzők jönnek. Egy mérnök, most épp utász őrnagy. Negyvennégy éves fölvidéki /utóbb/ nagyanyámmal valami kevert szlávul beszél, /majd’ tíz évre rá/ édesanyámmal franciául társalog. Az ő csapata nem visz – hoz. Pulykát, bárányt, krumplit /ne kérdezzük honnan, miként/, és tisztelettel kéri /későbbi/ nagyanyámat – 44 éves épp –, hogy készítené el. A legénysége – válogatott fiúk – mosolyogva dolgoznak /utóbb lész/ nagyanyám keze alá.
FOTÓ: CoolCleveland
Könyvek a médiáról az Írók Boltjából:
