Radnóti az 1934-ben, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadásában megjelent, Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori disszertációjának jelen példányába írta ezt a verset. Bíró-Balogh Tamás írása.
Radnóti Miklós dedikációinak gyűjteménye 414 tételt regisztrál, igaz, ebben „ismeretlen szövegű”, elveszett vagy lappangó kötetekbe írt ajánlások is szerepelnek. A gyűjtés azóta is tart, jelen pillanatban fenti sorozaton túl újabb ötvenkilenc dedikációt sikerült felderíteni, ezek feldolgozása és közreadása folyamatban van.
Nemrég Nagy Péter budapesti gyűjtő jóvoltából egy igazi kuriózum került elő: Radnóti az egyik kötetébe verses ajánlást írt. Azonban nem egy korábbi versének részletét, hanem egy új, négysoros kis verset. A most felbukkant dedikáció így egyben Radnóti egy eddig ismeretlen versének előkerülését is jelenti.
Radnóti az 1934-ben, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadásában megjelent, Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori disszertációjának jelen példányába ezt írta:
Drága Tininek
Szerelem lelkemnek virága
tán csak képzelet lehet
lélek s szerelem világa
még is lelketlen velem.
Radnóti Miklós
Budapest, 1937.
A dedikáció jól felfejthető. Címzettjét ismeri a Radnóti-kutatás: Tini, azaz Klementine Tschiedel (1910–2003) Radnóti ifjúkori szerelme volt, a költő reichenbergi tanulóéve alatt, 1927–28-ban. A keltezés is pontosítható: Ferencz Győző monográfiájából tudni, hogy a kapcsolatot egy évtized távolából Tini élesztette fel: 1936-ban levelet írt Radnótinak, de mivel választ nem kapott, egy évvel később küldönccel nyomoztatta ki régi szerelmének. Radnóti akkor már nős volt, de Tini ezt nem tudhatta. A nő második próbálkozásra már sikerrel járt, és kétszer találkoztak is: 1937. október 17-én és az azt követő napon; az első alkalommal még Gyarmati Fanni társaságában hármasban, 18-án azonban már négyszemközt. Vélhetően ez utóbbi alkalommal írta Tini könyvébe Radnóti a strófát, melyről itt és most megjegyezni csak annyit kell, hogy bár a témája a szerelem, de nem szerelmes vers; részletes ismertetését és elemzését Ferencz Győző fogja megírni.
Az ajánlás Radnóti dedikációinak szempontjából mégis felvet pár kérdést. Radnóti ugyanis minden dedikációját könyveinek előzéklapjára írta, most viszont a kézzel írt sorok a költő gyakorlatától elütő módon a címlapon szerepelnek. Jelenleg nincs rá magyarázat, ez esetben miért járt el másként. Nem tudni, hogy Radnóti miért éppen disszertációjának egy példányába írta – a magyarul amúgy nem tudó Tininek – a verses ajánlást, s miért nem egy rá mindenképp jellemzőbb verseskötetbe, és az is kérdés, hogy esetleg adott-e más könyvéből a régi, de rég nem látott ismerősnek. A szóban forgó példány története szintén ismeretlen: hogy miképpen jutott vissza Magyarországra, nem tudjuk.
Egy azonban biztos: Radnóti ajánlásainak sorában kitüntetett helye van. A dedikáló Radnóti ritkán tért el a konvenciók önként vállalt alkalmazásától: legtöbbször gesztus értékű „sablonszöveget” írt könyveibe, melyet olykor bővített, de legtöbbször inkább a minimális eszközkészletet használta. Jellemző, hogy az idő haladásával elhagyta a keltezést is. Eddig ismert dedikációi közt mindössze három van, amikor formailag jelentősen eltér saját szokásaitól. Az 1929-ben megjelent Jóság antológia két ajánlása ilyen: az egyik a menyasszonyának írt, és éppen a Tini-szerelem miatt bocsánatot kérő vallomásos, a másik pedig a költőtárs Vajda Jánosnak (1907–1944) írt „versparódiás”; a harmadik az Orpheus nyomában (1943) műfordítás-gyűjtemény Ortutay Gyulának adott példánya, amelynek dedikációjába Radnóti bemásolta a Páris című versét. (Az ajánlások megtalálhatók: Radnóti Miklós dedikációi: 1., 2. és 315. sz.)
Fenti verses ajánlás azonban eredeti, új vers, s így dedikációk között valóban az első ilyen jellegű. Az életmű „kétszeresen” gazdagodik vele.
Felhasznált irodalom: Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikáció. In: Irodalom- és művészettörténeti tanulmányok 5. Szerk.: Lengyel András. Szeged, 2010. 38–116. – Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós első dedikációi. Jelenkor, 2009. nov. 1227–1233. – Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp., 2005. 106–123. – Virághné T. Szonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben. Irodalmi Szemle, 1972. jan. 56–61. és bővítve uő.: Egriné T. Szonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben. Forrás, 2011. szept. 41–52.
A képek forrása: a dedikáció fotómásolata tulajdonomban – Radnóti tanulókorában: In: Radnóti Miklós. 1909–1944. Szerk.: Baróti Dezső. Bp. 1959. 59. – Tini portréja: Uo.: 61. – Radnóti a dedikáció írásakor: Uo.: 135.
Radnóti Miklós művei kedvezményes áron:
