Afaluban, mindenkinek volt elképzelése a világvégéről, amiben egyetértettek, az az volt, hogy nagyon hamar itt lesz. Borszéki Boglárka írása.
Pista bácsi a gombokat kereste a sliccén a helyi kocsma piszoárjában, amikor rájött, hogy azok már tavaly vagy tavalyelőtt leszakadtak. Nem épp kicsinyességből, csak bizonyos emberi gyarlóságból, ami az örökös spórolási kényszerrel együtt járt, minden alkalommal, mielőtt hazaindult, még elvégezte a dolgát.
Felesége, Marika néni, vészjósló tekintettel mérte végig a férfit, aki bicikli nélkül ékezett meg, vérző fejjel. Ezt a képet házasságuk negyvenöt éve alatt számtalanszor látta már, de most csurom vizesen állt az ajtóban a férfi, félrészegen és ijedten. Ez az ijedtség tűnhetett fel Marika néninek is, akit férje zavarodott állapota még inkább kétségbe ejtett. Kétségbe esni falun minden szempontból eseménynek számított.
Pista bácsi mesélni kezdte, hogy tojás nagyságú jég esett az égből és alig tudott behúzódni a Balogh Jóskáék erős lombú mogyoróbokra alá, hogy aztán, amikor csendesedni kezdett a jégverés, haza siethessen.
Másnap reggel az asszony, szokása szerint, hat órára ment a boltba, ahol férje szörnyű balesetéről beszélt, így mire délután Pista bácsi újra a kocsmába ért, mindenki úgy nézett rá, mintha szellemet látna, mert a Kiss Jancsi néhány perccel korábban a halálhírével érkezett ugyanoda. Erről egy ideig mindenki hallgatott. A hatodik kisfröccsig. Átlagosan.
Elmesélték neki, hogy az ő fejét összezúzta egy görögdinnye nagyságú jégdarab, az agyveleje a műútra fröccsent és Marika nénit sem hívták be a hullaházba, hogy azonosítsa, csak a személyi igazolványából tudták meg, hogy ő a Nagy István, meg hogy a fogsorát húsz méterrel odébb találták meg a Jóskáék Wartburgjának bal hátsó kerekéhez ütközve.
Pista bácsit a történet annyira megrémítette, hogy hasmenése lett és amikor lehúzta maga után a vécét, eszébe sem jutott, hogy használja a vécékefét, amit persze olyankor sem szokott, amikor nem rémül meg.
Náluk, a faluban, mindenkinek volt elképzelése a világvégéről, amiben egyetértettek, az az volt, hogy nagyon hamar itt lesz. Némelyek szerint egy igen kicsiny csoport fog atomtámadást intézni a földgolyó teljes lakossága ellen, miközben ez a néhány ember elhagyja a bolygót és a Holdon kezd új életet. Egészen kevesen a többi embertársuktól tartottak. Legtöbben azt gondolták, hogy a teljes pusztulást a nyugati társadalmakat szolgáló ipar melléktermékei okozzák majd, amelynek káros anyagai a légkörbe jutva olyan szélsőséges időjárást produkálnak, hogy szükségszerű volna Noéhoz hasonlóan, egy bárkát ácsolni, arra felpakolni, és alkalomadtán elhajózni.
Ezek a félelmek akkoriban kezdek beépülni a kis közösség fantáziavilágába, amikor a műholdas műsorszórás egyfajta státusz szimbólum lett a faluban és könnyedén elérhetővé váltak a világ bármely pontján történt természeti katasztrófák, amiket hasonló hitelességgel közvetítettek egymásnak, mint a Pista bácsival történt jégverés esetét.
Fotó: alfahir.hu
Könyvújdonságok 10% kedvezménnyel:
