Utolsó előtti nap, utolsó futás. Összeállítom az edzéstervet, aztán döbbenten torpanok a különbejáratú lepukkant futópályám szélén. (Mészöly Ági norvégiai riportsorozata)
Kutyások, a fene vinné őket. Tucatnyi szépkorú hölgy meg úr, rendszertanilag kutyának tűnő, rövidke lábú izékkel. Treníroznak. Jobb híján futok tovább, először duzzogva, aztán lélekben megvonom a vállam®, legalább kitágítom a világom határait.
Még nem is sejtem, mennyire.
Átkocogok az autópálya alatt, farmok, szántóföldek kényelmesen terpeszkednek a Mjøsa mellett. Aztán bevillan egy térképrészlet, igen, itt kell lennie valahol az Åkersvika természetvédelmi területnek. Madárvonuló és költőhely.
Ezt meg kell nézni. Oké, a bekötőútra ki van írva, hogy privát, behajtani autóval és kerékpárral is tilos. Nem vagyok kerékpárral, sem. Pár perc múlva a tóparton kiveszem a fülest – és arcul csap a madárcsicser. Egy ideig csak ülök és hallgatom, közben körvonalazódni kezd bennem a Terv. Ha jól emlékszem a térképre, az autópálya valahol egy keskenyebb részen keresztezi a tavat. Ha addig eljutok a parton, akkor visszakerülök a másik oldalra, ott meg csak szépen követnem kell a partvonalat. Eltévedni képtelenség, gyerünk!
Az első néhány száz méter szimpla. Aztán komolyodik a terep. A part meredekebb lesz, méter átmérőjű sziklákon ugrálok, egyikről a másikra, ilyet utoljára a Magas-Tátrában. Csak az mészkő, ez meg bazaltnak tűnik így ránézésre, Na, majd ott, ahol bíztatóan füves a part, gondolom, az utolsó kőről aztán – bokáig a sárba.
A talaj kissé mocsaras. Cuppogok előre rendületlenül, a mocsaras zsombékos lesz, aztán megint köves, aztán látszólag zsombékos, igazából mocsaras. Leheletnyi kétségbeeséssel próbálom felidézni, mi állt a fiam túlélőkönyvében mocsárba merülés esetére. Kapálózni kell ezerrel? Vagy az a béka meg a tejszín?
Itt jut eszembe először, hogy akár vissza is lehetne fordulni.
De az újabb sziklás szakasz csalogat. A cipőm csúszik, a bokatörés nem aggaszt, az utóbbi öt évben már kétszer, minimális a matematikai esély. Viszont beszorulhatok valahova. És nincs nálam semmi eszköz. Még egy bicska se, micsoda lúzer. Le tudnám vágni a mobiltelefonnal a karomat, mondjuk? Vagy szégyenszemre felhívnám a 112-t?
Már csak egy uszadékfából épült természetes gáton kell átverekednem magam, aztán egy alig száz méteres erdősáv közvetlenül a parton és… – de a hídnak egyelőre nyoma sincs. Viszont újra zsombékos meg mocsaras, erdős, köves, mocsaras. Nyakig mocskos vagyok, visszafordulni csakazértsem. Egy nagyobb erdősávban nálam valamivel kisebb állatok ösvényére bukkanok. Szarvaspata-nyomok. És egy hűtő. Legalább százötven literes, megkímélt állapotban. Azért érdekelne, hogy került ide.
Sör nincs benne.
Viszont végre megvan a híd. És igen, elég alacsony a víz, hogy át lehessen kelni a pillérek mellett. Ilyenkor tavasszal leeresztik a Mjøsat, de a hegyekből lezúduló hólé alig egy hónap alatt feltölti újra. A két pillér között látványos, odébb csak áramlatnak tűnt, de itt zubog le dél felé a zöldesfekete víz. Csak a pisztrángozó medve hiányzik, akkor Kanada lenne minimum.
A zúgónál megvárom a naplementét, tízes skálán legalább nyolc és fél. Aztán elindulok haza. Sima ügynek tűnik, a víztükör 20-50 méterrel beljebb van a megszokottnál, eszembe sem jut, hogy visszafele is megtegyem a kerülőt. Aztán mire eszembe jut, már késő.
Nem az a baj, hogy néhol lábszárközépig süllyedek a jeges mocsárba, ez már el sem éri az ingerküszöbömet. De mikor egy alattomos patakbefolyás az otthon melegétől alig ötszáz méterre elzárja előlem az utat, akkor azért átgondolom a lehetőségeimet. Visszafordulni és mocsáron-sziklán-erdőn-farönkökön-szántóföldön át újra – sötétben. Vagy egy rövid, de mély benyomást ígérő gázló a háromfokos vízben.
Sosem fürödtem még a tóban.
Fél óra múlva lakonikus sóhajjal csukom egykori futócipőmre a kuka fedelét. A gázló, az már sok volt neki, lélekben adta fel.
A talpleválás csak a lelki problémák fizikai manifesztálódása volt.
Jobb így mindkettőnknek: mocsár büdösen úgysem tettem volna a bőröndbe másnap.
(®Wayne Chapman)
Az előző részek:
Norvégminta 1. – Ibsen visszafelé
Norvégminta 2. – Most néhány hétig hamari vagyok
Norvégminta 3. – A mi mindennapi köreinket…
Norvégminta 4 – Tavaly nyár volt
Norvégminta 5. – Norvég parti, magyar virtus
Útikönyvek nagy választékban:
