„Sors, én agyonváglak, komolyan mondom, / Te nem vagy jó barátnak, nem vagy jó havernek / örülök, hogy a szüleid elviselnek…” Bemutatjuk Frumen Gergő verseit.
A „Mi, agyarok” – ciklusból:
Magyar merengő
Hol vagytok zsidók és cigányok,
vendek, tótok, svábok, hol vagytok urak,
hol vagytok parasztok, hol, kik elrepültök,
hol, akik maradtok, hol vagytok pogányok,
hol vagytok teisták, kommunisták,
hungaristák, pacifisták, anarchisták,
hol vagytok Istvánok, hol vagytok Pisták,
hol vagytok szürkék, hol vagytok színesek,
hol vagytok aszkéták, józanok, részegek,
világpolgárok, kutyabőrprémesek,
hol vagytok táltosok, hol vagytok bábák,
sebészfőorvosok, hol vagytok drótosok,
kádármesterek, pékek, gáborosok,
hentesek, patkolókovácsok,
hol vagytok legények, hol vagytok lányok,
hol vagytok árvák, hol vagytok boldogok,
hol vagytok bűnösök, és hol vagytok jók,
mézesmázasak, köpönyegforgatók,
hol vagytok gyávák, hol vagytok igazak,
hol vagytok kedvesek, hol vagytok tahók,
hol vagytok puhák, hol vagytok kemények,
hol vagytok gügyék, lükék, kelekólák,
írók és olvasók, hol vagytok szépek,
hol vagytok jók, hol vagytok kopaszok,
törökök, arabok, kunok és szittyák,
hol vagytok lófők, királyok, vezírek,
lóról hátrafelé, máshunnan gyütt nípek,
hol vagytok gyilkosok, hol, ti honfoglalók,
önmarcangoló hosszutávgyaloglók,
békehirdetők, messze elmerengők,
vakmerők és bizonytalanok,
hol vagytok kicsik,
hol vagytok nagyok?
Itt vagytok bennem,
mert Magyar vagyok.
2012., Budapest
Vitézek
Tipikus köröket lefutunk
Kezezünk röhögünk ölelünk
Tümmedünk füvezünk csajozunk
Dunapart lefutunk elesünk
Prágába jobbasör lemegyünk
Haverok jajdejó berugunk
Felnövünk nyakkendő demenő
Audink finoman berregő
Vidéken nyaraló levegő
Feleség gyerekek haladunk
Zsidózunk komcsizunk buzizunk
Születünk elvagyunk meghalunk
2013., Budapest
Mi lesz…
Kosz gyűlik a köröm alá pedig
nem turkálsz a mocsokban direkt
feltűrt ingújjal szerény zsenik
ugranak a mélybe le s a szent
tiszta tudás a végtelen zuhanás
légüres folyosólyán szétporlad örökre
jöhet helyükre száz hitetlen tamás
éretlen cinikusok hangosan pörölve
különc másképpcsinálók új véletlenkedők
vicsorgó kőfejekkel cinkosan karöltve
faragott krisztussal együtt szenvedők
és minden ellen lázadó új titánok
forradalmárok és klimaxos vitézek
üres zsákkal jöttök ki kiváncsi rátok?
2013., Budapest
Az „istentelenek” – ciklusból:
Nárcisz
Torzsalkodik az idő önmagával
Még nem tudja mit akar mi legyen
Hangosan perel de csak az idő felel
És nem ért egyet a másik idővel
Mer’ a másik idő is ugyanő
Megnyugvásra sose lel hát
Nem születik meg sohasem
Nem kap a temetőben
Törtszinü fejfát
Önmagát öleli
Örökké
2013., Budapest
Üzenem a fáknak
Sors, én agyonváglak, komolyan mondom,
Te nem vagy jó barátnak, nem vagy jó havernek
örülök, hogy a szüleid elviselnek, de
Sors, most komolyan mondom, amit te művelsz,
büszke nem lehetsz rá, hogy a legtöbb ember
szívéből utál és inkább hisz istenekben, inkább
hisz egy jótevő gondviselőben, kinek
az útjai kifürkészhetetlenek, de legalább
ennél nem adja alább, nem teljesen őrült,
mint Te, barátom, bár belátom, hogy
szórakoztató lehet, ahogyan
a kártyáinkat kevered
2012., Budapest