Jávorszky Béla Szilárd könnyűzenén pallérozott elméje lehetővé teszi, hogy a különböző zenei- és kulturális mozgalmakat egyszerre lá(ta)ssa kívülről és belülről. Gyanítható, hogy magyar nyelvterületen ő a legalkalmasabb arra, hogy megírja az elmúlt negyven év táncházmozgalmi történéseit.
Grozdits Hahó kritikája.
Vannak olyan hetet-havat összehordó emberek, akiknek doktori címéről akkor is tudunk, ha az nem takar semmit. Jávorszky – bocsánat: dr. Jávorszky – „A magyar folk története” című könyv szerzője egy másik kategóriába tartozik. Nekem eszembe sem jutott, hogy ő is „doktor”. Persze, arra se gondoltam, hogy rockszociológiából lehet doktorátust szerezni!
Szóval, a doktor úr a magyar rockzene ösvényeit odahagyta egy kötet erejéig, s feltérképezte azt, amiből a táncházmozgalom kialakult, majd utána megnézte azt is, mi az, ami a táncházmozgalomból alakult ki, vagy legalábbis nélküle nem jött volna létre.
A majd’ háromszáz oldalas, adatokkal bőségesen megrakott kötet – felmérve a potenciális olvasóréteg esetleg létező ismerethiányait – az első fonografikus emlékektől indít, hogy Vikár Bélától – Bartókon, Kodályon, Györffy Istvánon keresztül – eljusson 1972. május 6-ig, a Táncházmozgalom születésnapjáig. (Ami tavaly óta ünnep a budapesti Liszt Ferenc téren: a negyvenegy évvel ezelőtti esemény emléktáblája ott van az Írók Boltja falán!)
Nyilvánvaló, hogy annak az estének az előkészítői és részvevői – Martin György, Halmos Béla, Korniss Péter, Sebő Ferenc… – álmukban sem gondolták volna, hogy az est – ami úgy kezdődött, hogy Halmos hegedűje eltörött – olyan későbbi eseményeket generál, melyeknek a végén egy országhatárokon messze túlnyúló, sokszínű és sokágú mozgalom jön létre, mely nem csak megőrzi, de élővé, élhetővé és éltetővé is teszi azt a magyar néphagyományt, mely addig örülhetett, ha múzeumi raktárak polcaira juthatott.
Felesleges lenne itt vázolni, miként alakult, terjed, bővült, színesedett a mozgalom, hiszen pont ezt teszi Jávorszky könyve, melyben a történetmesélés mellett megjelennek a meghatározó személyek életrajzai és a fontosabb együttesek történetei is, ahogy kiderül, miként kerül ebbe a bonyolult „folk-szövedékbe” például az István, a király, ami harminc évvel ezelőtt valóban a közbeszéd tárgyává emelte a nemzeti önazonosságot.
A döbbenetesen gazdag képanyagot hordozó kötet több értelemben is átlépi a szűkre szabott határokat. Egyrészt körképet ad a földrajzi határokon túli helyzetről, másrészt bemutatja azokat, akik a műfaj határait kívülről vagy belülről feszegetik; így – a rockszociológus eredeti szakterületével összhangban, de a könyvvel harmóniában – feltűnik a Barbaro, a Balkan Fanatik, a Ghymes… vagy a „jazz-környékiek”, mint Dresch, Binder, Szabados és a „skatulyázhatatlan” Ágoston Béla.
Összességében elmondható a kötetről, hogy fokozottan ajánlott azoknak, akiket érdekel a magyar múlt élő jelene… és azoknak, akiket nem.
3990 helyett 3591
