A történet és a szöveg „rendben van”, az illusztráció pedig egyszerűen briliáns. Mészöly Ági kritikája két csimotás könyvről.
A Csimota Kiadó az idei Könyvfesztivál környékén két újabb könyvet jelentetett meg a Tolerancia-sorozatban. Orit Gidali Nóra, a gondolatolvasó és Szegedi Katalin Palkó című könyve egyaránt megfelel a kiadó sorozat-beharangozó hitvallásának: „mesék, melyek az elfogadásról, a másságról, az emberiség sokszínűségéről és az elfogadásról szólnak”.
A két kisalakú, vékonyka könyv kiemelkedően szép, még az egyre mívesebb gyermekkönyveket felsorakoztató piacon is kiugrónak mondható. Bár – ha a főhős életkora ebből a szempontból számít, és már hogy ne számítana – nem ugyanazt a korosztályt szólítja meg a két könyv, mégis mindkettő jó szívvel ajánlható a kisiskolás korosztálynak is.
Orit Gidali könyvében Nóra, egy óvodás kislány a főszereplő, akit egy rosszul sikerült óvodai nap után anyukája különleges varázspálca-szemüveggel ajándékoz meg: ezen keresztül nézve a kislány nem csak társai szavait hallja, hanem gondolatait is „láthatja”. Így szembesül vele, hogy érzéseink és kimondott szavaink nem minden esetben fedik egymást. Ez az egyszerű, triviális tény egy gyereknek sokszor felfoghatatlan: egy négy-öt éves, aki irigylésre méltó természetességgel lépi át naponta százharmincszor a fantáziát és a valóságot elválasztó keskeny fonalat és teljes meggyőződéssel képes 
egyszerűen lehetetlen dolgokat állítani, esetleg nem tud mit kezdeni azzal az egyszerű ténnyel, hogy apa nem gondolta komolyan, hogy agyoncsapja, ha még egyszer megpiszkálja az okostelefont.
Nóra kalandjait követve, a mesén keresztül helyükre kerülhetnek ezek az egyszerű, de fontos dolgok. Ráadásul a történet kedves, érthető, szerethető; Szabó T. Anna fordítóként pedig egyszerűen „hozza kötelező formáját” – nem is tudunk elképzelni tőle pongyola, igénytelen szöveget. Aya Gordon-Noy illusztrációja gyerekrajzokat idéző képi világgal teszi még barátságosabbá a történetet. Nem lehet mást mondani, mint hogy ez a mesekönyv egyszerűen kívül belül kedves és szerethető.
Legalább ennyire jól sikerült Szegedi Katalin Palkó című könyve. A főként illusztrátorként elhíresült szerző bizonyította, hogy íróként is megállja a helyét. A Palkó már valamivel „nagyosabb” problémákat vet fel: egy vékonyka, könyvkedvelő kisfiú hányattatásairól mesél. Palkó olyan figura, akit nem csak a háta mögött hívnak okostojásnak, kedvességével mégis kivívja osztálytársai megbecsülését. A történet és a szöveg „rendben van”, az illusztráció pedig egyszerűen briliáns. Szegedi Katalin képi világa fantasztikus megújuláson megy keresztül az utóbbi időben: egyre merészebb, nyitottabb a különleges technikákra, a humoros megoldásokra. Ennek a könyvnek esze ágában sincs különösebben „pszichologizálni”, és ez azért nagyszerű, mert ha nem tudnánk, hogy egy toleranciás történetről van szó, akkor is tökéletesen beteljesítené a Csimota Kiadó által megfogalmazott küldetést. Ráadásul hosszú órákra biztosít lapozgatni és felfedezni valót, tele van meglepetésekkel, apró, megkapó, felvidító részletekkel – szövegben és képben egyaránt.
