…még annak is, aki leéli az életét anélkül, hogy inzulinról vagy vércukormérőről hallott volna. Közvélekedés szerint a cukorbetegség leginkább elhízott, táplálkozásra és mozgásra gondot nem fordító felnőtteket érint, de a közvélekedés, mint általában, legfeljebb köszönő viszonyban van a valósággal. (Mészöly Ági kritikája Finy Petra Szárnyak és paták című könyvéről)
Ködszurkálónak, homályoszlatónak lenni nem kis feladat. Finy Petra és az Egy Csepp Figyelem Alapítvány mégis vállalkozott arra, hogy legalább is enyhítse a diabetesz, pontosabban a úgynevezett I.-es típusú cukorbetegség körüli homályt. S szándékozták mindezt egy meseregény segítségével, hiszen az I.-típusú cukorbaj, mely az inzulin teljes hiányát jelentő autoimmun betegség, leginkább a gyermek-cukorbetegeket jellemző állapot.
Finy Petrától nem idegenek a problémaorintált mesék. A történetmondáson kívül, akár a Lámpalány, akár a Seprűsrác meséire, vagy a Tesó-, stb – ügyekre gondolunk, sokszor csempész jól (vagy egyáltalán nem) rejtett okító többletet könyveibe. Nem véletlen tehát, hogy az Alapítvány őt kérte fel e mesekönyv megírására.
Az eredmény, a Szárnyak és paták című kötet, már küllemre is figyelemfelkeltő. Herbszt László, aki nem csak az illusztrációkért, hanem a könyvtervért is felel, talán a borítóképpel fejezi ki legteljesebben Finy Petra szövegének üzenetét. A belső oldalakon szép számmal található rajzok azonban zavarba ejtőek. Mintha egyszerre akarnának statikusak és dinamikusak lenni. Akármennyire akció és részlet-dúsak, képtelenek igazi mozgást, lendületet, suhanást kifejezni, s ez egy szárnyas-repülős könyvben legalább is esetlen. Néhány mókásnak szánt rajzrészlet csak bosszantó – a pegaur-apuka miért éppen angol nyelvű újságot tart a kezében? – néhány viszont teljesen átgondolatlannak hat: vajon mi a bánatot kezd egy pegaurgyerek – aki ugyebár a kentaurokhoz hasonlóan lótestű – egy szárnyas hintalóval a játékok között? Mert, hogy ráülni nem fog tudni, az biztos.
Finyi Petra szövege szerencsére élettelibb és eltaláltabb. A két főszereplő, Pego, a túl kicsi szárnnyal született pegaurcsikó (a pegaur a kentaur szárnyas változata, mely felhővárosokban él a Föld vonzáskörzetében) és cukorbeteg barátja, Glu gyakorlatilag végigrepülik-zuhanják-rohanják-biciklizik a mese tizenkét fejezetét. A történet Pego első, nem kimondottan sikeres repülési kísérletével kezdődik, s azt mondja el, hogy a Földre zuhant pegaurgyerek hogyan talált barátokat és ellenségeket, s végül hogyan sikerült visszatérnie otthonába.
Egy segítő-tematikus mesekönyv szerzőjének talán a legnagyobb kihívás, hogy ne essék a túlzott informativitás vagy a kioktatás hibájába. Finy Petra olyan elegánsan nagy ívben kerüli el ezt a csapdát, hogy az olvasó – már ha szeretne valamivel többet megtudni a cukorbeteg gyerekek életéről annál, hogy időnként mérni kell a vércukrukat, és hogy az néha leesik – némi hiányérzettel fejezi be a könyvet. Nem oszlatja el a felmerülő kérdéseket, nem mutatja meg, mi az igazán problematikus a cukorbetegséggel egyáltalán. A mese alapján sima ügy az egész, ha van nálad mindig gumicukor – és ez nem biztos, hogy segít a diabeteszről kialakult kép árnyalásában. Az azonban, hogy nem a mese fő-főszereplője az adott problémával küzdő gyerek, fő karakter viszont egy szintén „speciális igényű” valaki – azaz a repülésében korlátozott pegaur – remek írói döntés. Így könnyebben tart távolságot író és olvasó: a cukorbetegség bemutatása nem megy a meseszerűség rovására, mégis lesz némi rálátásunk a megváltozott sorsú és képességű gyerekek problémáira. Aki pedig konkrét információkra vágyik, lapozza fel a könyv végén található függeléket.
A történet egyszerű, mégis izgalmas, bár a fő-és algonosz szerepe talán kicsit jelentéktelenre sikeredett. Tizenkét fejezetben követhetjük Pegoék kalandjait földön és levegőben. A fejezetek címei különösen ötletesek, ugyanaz a mondatszerkezet ismétlődik tíz fejezet elején – talán érdemes lett volna ezt a nem mindennapi módszert következetesen végigvinni a mű egészén.
A Szárnyak és paták-nak erényei mellett egy komoly hibája is van: hogy túlságosan rövidre sikeredett. A szerző nyilvánvalóan elkapta a mesemondólázat: jobbnál jobb ötletek, képek, gegek, szereplők tapossák egymás sarkát a könyvben. A narcisztikus saskirály, a rövidtávú memória teljes hiányával élő algonosz, Gigi és Glenda, a főszereplők testvérei mindannyian izgalmas, ugyanakkor elnagyolt figurák. Gyorsasági bicikli, főgonosz lénygyűjtő, finom gyerekszerelmi szöszök, futurisztikus kütyük, zavarba ejtő helyzetek – rengeteg jó részlet, kihagyhatatlan ötlet zsúfolódik a könyvben, egyszerűen alig férnek egymástól. Nyomorognak, az egyik könyöke a másik oldalába fúródik. A függelékkel-előzékkel-tokkal-vonóval is alig hatvanoldalas kötetben, melynek minden harmadik oldalát illusztrációk foglalják el, egyszerűen nem volt lehetősége a Finy Petrának arra, hogy ezeket az ötleteket kidolgozza, hogy a konfliktusokat előkészítse, és történet dinamikájából következően oldja meg.
Ez a mesekönyv biztosan megtalálható lesz a cukorbeteg gyerekek könyvespolcán, és annak ellenére, hogy kifejezetten egy speciális élethelyezet bemutatására kérte fel szerzőt az Egy Csepp Figyelem Alapítvány, biztos, hogy a szerző eddigi meséit kedvelő „egészséges” kicsik és nagyok is örömmel olvasgatják majd.
Legfeljebb azon bosszankodhatnak, hogy nem háromszor ilyen hosszú.
Kiadó: KOLIBRI KIADÓ
Oldalak száma: 60
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 450 gr
ISBN: 9786155234231
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013
Kedvezményes ár: 2990 Ft helyett 2691 Ft
