Kedveseim, ez a regény sokkal mélyebb és szebb, mint amit én itt körbe futok. Viccesebb, mint én valaha is leszek. Járjatok rá! – Kémeri Attila kritikája Pelevin S.N.U.F.F. című650 oldalasáról.
Nem. Nem kritika. Élmény a javából. Már készül a névjegykártyám, amin decens kurzívval ez szerepel: Content Sommelier at Discourse. Forduljatok hozzám bizalommal! Ja, és ne vásároljatok hitelre ostromkamerát és guminőt! Mert kamatyolás közben is a kamat jár majd az eszetekben!
Az orwelles 1984-nél volt utoljára olyan otthonos apokalipszis-fílingem, mint most Pelevinnél. Igen. Eljátszottam a gondolattal, hogy Pelevint is szamizdatban, Esti Hírlapba csomagolva olvasom, aztán a hetedik sör magasságában ott felejtem egy jogászbuli második emeleti panellakásában Szegeden. Akkor és ott, mosolyogva adták vissza, amikor visszamentem. Másnap. De közben eltelt majd’ harminc év, nem divat a punk és futva hozom el kedvenc könyv-díleremtől az utópista nacionalizmus legszebb báját: S.N.U.F.F.
Egy gyengeelméjű kövér kéjenc részletre vett szuper guminője megszökik egy huszonnyolcadik századi ukrán rózsasándorral. Kéjencünk harci pilóta, akció-operatőr, jövőharcos zsurnál-zsoldos, akit jól fizetnek. Az urkajnai ork, a fejlődő jellemű, guminő-szöktető megjárja az antigravitációra akasztott offsór planétát, a kiváltságok műcsillagát. A legemberibb és legszerethetőbb szereplő ebben a jövőbéli hírcsárdában a guminő. Jaj nekem, már én is erre rántok? Maximálisra állított dögséggel meg dögösséggel, hálóra csatolt lexikális adatbázisával pirít rám: Szeress, de ne higgy bennem!
„Az étterem az ízléstelenség és a pompa keverékének netovábbja, ami olyannyira jellemző a gazdag orkok életére. Undorító volt csak nézni is a fekete és aranyszínű brokátterítőket meg a falak tölgyfa borítását a haragkereszt-intarziákkal.”
Olvasás közben nem éreztem jól magam, miközben jól szórakoztam. Nem tudom kihagyni, asszociálnék, ideidézem Háy János meglátását egy másik interjúból:
„Egy olyan körmönfont társadalom vesz minket körül, amihez gyakorlatilag nem is lehet nem paranoid módon közeledni, hiszen fogalmad sincsen, hogy milyen erőviszonyok, milyen erők, milyen mechanizmusok szervezik mögötted az életed. Azt viszont tapasztalod, hogy már egy sejted, egy másodperced sincsen »szabad lábon.«
Nem tudod, hogy meddig tart a munkád, és hol kezdődik a szabadidőd. A társadalom mindenképpen rajtad tartja a szemét, a kezét, a megfigyelőrendszerét. Ha valaminek nem teszel eleget, a rendszer rögvest megbüntet, elvétettél egy számlát, kikapcsolják a villanyt, kiiktatják a telefonodat, s ha újra használni akarod, büntetést fizetsz a számlatartozáson túl. S ha hosszan fenntartod az engedetlenséget, hamarosan az utcán találod magad, fedél és élelem nélkül.”
A regény az archaizálódó hatalom posztapokaliptikus világába kalauzol. A történet mátrixát az ember, az elhízott féri meg a guminő és egy ork háromszöge generálja. Pelevin ezúttal is áradó fantáziával teremt meg egy olyan világot, ami annyira átlátszó, hogy már kívánjuk. Gonosz pók módjára körbefon, abszurd filozófiai gondolatait megszokásból tárja elénk. A nagyszerű sztorin keresztül tűnődjünk el azon: Mi a szerelem? Mi az élet? Mi az ember? Eltűnődtem. Nekem kézenfekvő, hogy ezeket a kezdetektől elkapni vágyott, ám a legkörmönfontabb logikai csapdahálóból is kiröppenő kérdéseket egy szuper műcsajszival beszéljem meg. Miközben olyan képernyő-kerítéssel vagyok körbe véve, melyeken élesben fut, amint az orkok ósdi technikájukkal egymást gyilkolják. Tiszta felüdülés, ha egy olyan csatornára váltok, ahol tragédiába torkolló pornó fut. A snuff a jövő-jelen mozgóképes műfaja, mosott lelkünk börtönrácsa. (Otthoni kábelszolgáltatóm úgy fél éve kivette kínálatából a pornócsatornát – azóta rájöttem, ez volt a legetikusabb program a harmincvalahányból.)
„Ha alszol, nem röpülsz, sznaffra nem köpülsz.” Tesztoszteront nem szedünk – teszem hozzá. Pelevin maga a TESZT. Provokál és megharap. Miközben a harci pilótánk felteszi a kérdést: „Képes-e Kája úgy érezni és aggódni, ahogy én? Van-e lakója a fejében lévő kínai szobának?” Kája. Ő az éteri, okos és dögös műcsajszi.
És miután e sorok végére jutok, mindjárt föltelepítem a manitura a take sugar alkalmazást, ami elboldogít egy darabig, mindent tud rólam, és megosztja a rendszerrel, s annak gazdájával, melyik sznaffot nézem. De kívánhat-e többet az önök vágyait leső, ugrásra kész borfiú?
Kedveseim, ez a regény sokkal mélyebb és szebb, mint amit én itt körbe futok. Viccesebb, mint én valaha is leszek. Járjatok rá! A vájatos nyelvi csalókák M. Nagy Miklós fordításában élnek.
Nem ajánlom a széplelkeknek, és a műköröm-építőknek. Ajánlom azoknak, akik szeretik a körömpörköltet, akik saját belsejükben töltik börtönbüntetésüket, de már kézbesítés alatt van a szabaduló levelük, no meg a Pelevin-rajongóknak.
A Kreatív Körmölő legyen veletek!
Viktor Pelevin: S.N.U.F.F. – Utópia
Európa, Budapest, 2012, 652 oldal
