Amikor kézbe vettem a könyvet, afantasy-irodalom iránti elkötelezettségem okánazonnal abbahagytam a porszívózást. (Mészöly Ági írása)
Egy irodalmi portálon mindenképpen hiánypótlónak számít egy recenzió, melyet egy olyan kötetről kíván írni az ember, aminek a borítóján egy íját lövésre készítő, precíz számítógépes grafikával megrajzolt tünde harcos látható. Vörös haja fél szemét takarja, arcát otromba sebhely csúfítja el. Zekéje ezüstcsatján megcsillan a fantáziavilág fénye.
Az ember korosodásának kétségtelen jele, ha a progresszívnek számító zenéket és könyveket gyermekei telefonjáról tölti le (illetve kéri restelkedve a gyermeket, ugyan varázsolná már át a cuccot az anya tulajdonát képző ósdi kütyüre), polcairól és ágya alól vadássza össze. Így találkoztam Andzrej Sapkowski első művével is – ágy alól, takarítás közben, angolul. The Witcher címmel.
A fantasy-irodalom iránti elkötelezettségem mindig is nagyobb volt sznobériámnál, így bátran bevallom, hogy a porszívózásnak akkor és ott nagyjából vége is volt, ellenben Ríviai Geralt, az elhagyott árvából évtizedes tréninggel és genetikai módosításokkal harcossá és mágussá nevelt rémvadász azonnal bekerült kedvenc hőseim: Aragorn, Drizzt Do’Urden és Tier Nan Gorduin közé.
Hogy a könyvhöz tartozó számítógépes játéknak már a második kiadása is megjelent, sőt, magyar szinkronnal is elérhető, egyáltalán nem volt meglepő (s bár nem vagyok egy elkötelezett gamer, a játék intróját és néhány jól sikerült részletet számtalanszor végignéztem lelkes kiskorúimmal a „legnagyobb videomegosztón”). Az már sokkal inkább, hogy a könyv magyar fordítása ez után még évekig nem volt elérhető.
A magyar könyvkiadás malmai, úgy tűnik, nem csak a szépirodalom területén őrölnek őrült nehézkesen.
De aztán persze hurrá, végre megjelent magyarul az első, a második majd az idei Könyvfesztivál előtt a harmadik epizód is Geralt, a Vaják… Nos, igen, Geralt, a Vaják történetéből.
Na igen. A Vaják. Szathmáry-Kellermann Viktória nem volt könnyű helyzetben, amikor a cím jelentését, hangulatát kifejező magyarítást keresett. Bár a lengyel eredeti cím számomra semmit nem mond, az angol kifejezés (The Witcher) rengeteg asszociációt ébreszt. És még jól is hangzik. Nem úgy mint a Vaják, amiről, mikor először láttam a magyar kiadás borítóját, egyszerűen azt hittem, hogy Valák (ti. istenféle izék a Gyűrűk Urából) akar lenni, csak valamiért fordítva írták a „L” betűt.
Pedig a fordító így is a lehető legjobb munkát végezte a címmel – akárhány ifjú és idősebb Witcher rajongóval finnyogtunk és agyaltunk a Vajákon, jobbat nem sikerült kitalálnunk.
A fordítás egyébként zseniális. Kitűnően adja vissza Sapkowski irodalmi igényű stílusát, részletesen, biztos kézzel megrajzolt világát, az egyes fajok beszédének különböző stilisztikai eltérését éppúgy mint a serdületlen szereplők csetlés-botlását a mágia, a tudomány és a história szaknyelvében.
Ahogy Sapkowski fantáziavilága nem egy jókra-rosszakra felosztott meseország, hanem élő, önnön, de a miénkre igencsak hajazó gazdasági, társadalmi és ökológiai problémákkal küzdő kontinens, Ríviai Geralt sem egy tesztoszterontúltengésben szenvedő agresszív macsó. Jelentős intelligenciával, átható cinizmussal és felelősségérzettel megvert, remek humorral megáldott hivatásos, aki egyáltalán nem önként és dalolva őrködik világa természeti és erkölcsi egyensúlya felett, azaz, prózaibban, gonosz lényeket gyilkol és átkokat tör meg – természetesen csak becsületes javadalmazás ellenében.
A sorozat harmadik kötetében, amely a Tündevér címet kapta, Geralt – és barátai – a világuk túlélése szempontjából kivételesen fontos kiskamasz lányt, Cirit próbálják megvédeni és elrejteni mindazok elől, akik élve vagy holtan a saját céljaikra próbálják használni a gyermeket. A könyv természetesen a legizgalmasabb részletnél ér véget, kínzó várakozásra ítélve mindazokat, akik nem eléggé járatosak a lengyel nyelv rejtelmeiben ahhoz, hogy már….
Szóval, ha valaki úgy érzi, hogy a fennkölt klasszikus és kortárs szépirodalmi értékek élvezete mellett néha – persze csupán alkalomszerűen -, pusztán a szórakozás-kikapcsolódás alantas indokából megengedhet magának valami könnyedebbet, mindenképpen olvassa el a Witchert, azaz a Vajákot. De ne feledje, hogy fennáll a veszélye, hogy ebben a puhaborítós, esetlen című ponyvában legalább annyi irodalmi és egyéb értéket talál, mint komoly irodalmárok által megalkotott, nemes és veretes művekben.
PlayON Magyarország Kft., 2013
Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
304 oldal
2990 Ft helyett 2691 Ft
