E kiállítás legfontosabb apropója, hogy Kazimir Malevics száz évvel ezelőtt -1913 – festette meg FEKETE NÉGYZET című festményét, mely határkő a művészettörténetében.
Úgy emlékezünk Malevicsre, hogy egyetlen eredeti Malevics mű sincs ezen a kiállításon, csak a FEKETE NÉGYZET nagyított másolatával találkozunk. Ez az egyetlen mű, mely erre a felvonulásra készült, az összes többi műalkotás, illetve dokumentáció az elmúlt 30 év terméke. Sokkal több Malevics-reflexió született ebben a harminc évben, – és előtte is -, mint amennyit most képesek vagyunk felvonultatni, szinte minden műfajban, ezen a tárlaton festészet, fotó, plasztika, animáció és videó látható. Nemcsak Magyarországon figyelhető meg a Malevics-reflexiók elterjedése, hanem egész Európában, főleg a környező országokban.
Kazimir Malevics az a művész, aki végleg szakított a képzőművészet ábrázoló-mimetikus előadásmódjával, és létrehozta a szuprematizmust, melyen a tiszta érzékenység szupremáciáját értette.
Korunk tézistelensége miatt sok művész fordul vissza régi állításokhoz, természetesen átértelmezve, személyessé téve, aktualizálva, variálva, sokszor formailag kisajátítva. A malevicsi elképzelés az ember felszabadítása volt, az embernek járó boldogság és szabadság elvárásával, és hogy nem létezik más valóság, csak az érzékenység. Az univerzális harmóniára való törekvés, és az embernek az univerzális rendszerben való feloldódása Malevics művészetének legfőbb üzenete. Ez az elképzelés napjainkban elveszni látszik, mégis sok művész a malevicsi művészetet és filozófiát tartja kiindulópontnak ahhoz, hogy alapvető létkérdésekről gondolkodjon, mert mindezek ellenére a művészeknek és a műalkotásoknak van egy olyan „tulajdonsága” a modernitásban és a posztmodernben, hogy „úgy beszélnek a világ dolgairól, ahogy a világ dolgai eltűnnek, illetve, ahogy a világ dolgairól való beszéd eltűnik.” (Erdély Miklós)
Malevicset saját korában nagyon kevesen értették meg, és fogták fel jelentőségét, ennek egyik oka, hogy az őbelőle is táplálkozó gyakorlatias, praktikus művészet – konstruktivizmus, Bauhaus – eltakarta művészetének lényegét, és Malevics geometrikus rendszerét filozófiájától leválasztva vette birtokba.
Malevics – Duchamp mellett – a modern művészet legjelentősebb alakja, e két művész a forrása a konceptuális művészetnek, és a konceptuális művészet az az átmenet, melyen keresztül a posztmodern kibontakozott a modern paradigmából. Az 1945 utáni művészek hivatkozási alapja nem a klasszikus avantgard nagy mesterei, hanem a nagy különcei, kívülállói, mint Malevics és Duchamp.
Malevics a művészet fogalmi átértékelésén dolgozott, és egy új világképet bontakoztatott ki belőle, de nem vetette el a művészetet. (Szombathy Bálint) Malevicstől egy kibővített művészet-fogalom lép színre. „Az emberek nagy többsége úgy ítélte meg a tárgyak hiányát, mint a művészet végét, és nem ismerte fel azt a nyilvánvaló tényt, hogy az érzékenység lett formává.” (Szuprematista kiáltvány)
A koncepció megértését illetően fontos megemlíteni azokat a magyar műveket, melyek Malevicsre reflektálnak, de nincsenek itt. A magyar avantgard, elsősorban Kassák Lajos, Malevics művészetének formarendszerét értékelte, kevésbé figyelve filozófiai mondanivalójára, Vajda Lajos viszont már az 1930-as években a malevicsi életmű eszmei és ismeretelméleti aspektusát építette be művészetébe. Általában e két fő típus figyelhető meg a későbbi Malevicsre reflektáló műveknél is: formai, illetve filozófiai-ontológiai hatás.
Számtalan olyan mű van, melynek e kiállításon lenne a helye, de – a Malevics által oly nagyon nem kedvelt – gyakorlati élet megakadályozta ezt. Sok művésznek a „Mű” tárgyléte még mindig annyira jelentős, hogy megfelelő körülmények hiányára hivatkozva visszamondták a kiállításon való részvételt. Érdekes kérdés a Malevics-reflexiókkal kapcsolatban, hogy átértelmezik-e Malevics munkásságát? A művek mindig azokra a kérdésekre adnak választ, amelyeket mi, esetleg egy másik mű tesz fel nekik. Kölcsönhatásról beszélhetünk, minden új mű párbeszédbe lép a korábbi művekkel, és ennek a párbeszédnek a révén nemcsak az új mű értelmezhető a régebbiek fényében, hanem ezek a művek újraértelmezik a megelőzőeket is.
Almási Gertrud * Bada Dada Tibor * Erdélyi Gábor * Fekete Balázs *
feLugossy László * Komoróczky Tamás * Kovács Tamás László * Minyó
Szert Károly * Nádler István * Robitz Anikó * SZAXON Szász János *
Szombathy Bálint * Tasnádi József * Várnagy Tibor
Malevics szerepében / In the role of Malevich: Erdélyi Gábor
Kurátor / Curator: Farkas Viola művészettörténész / art historian
Megtekinthető / On view: 2013. június 7.-ig / till 7 June 2013
Több mint 2000 művészeti könyv:
