A visszafogott és kifinomult stílusáról ismert Clayton James Cubitt legutóbbi munkája akkora port kavart, hogy az azt közzétevő oldalt már meg sem lehet nyitni – de már meg lehet, csak a vibrátor nincs ott- a szerk. (Ughy Szabina írása)
A brooklyni fotós vett pár decens, titkárnő kinézetű nőt és leültette őket egy asztalhoz, hogy olvassanak fel a kedvenc könyvükből. Van, aki Walt Whitmantól a Fűszálakat olvassa, van, aki Necrophilia Variations (a cím önmagáért beszél) című monográfiát, van, aki Toni Morrisontól A kedves című regényt, de ott van még a kedvencek között Jeanette Winterson egy magyarul nem publikált könyve, Anthony Burgess Gépnarancsa és Bret Easton Ellis Amerikai pszichója is. Átlag tíz perc után aztán a már korábban is el-elmosolyodó, fészkelődő nőknek eltorzul az arca, sikkantgatnak, gyűrik a könyvek lapjait, és végül egy kielégült mosoly kíséretében becsukják a könyvüket. Ha valakinek ez a rövid leírás nem lett volna elég, a youtube aranybányájában megtalálja az összes videót a Histerycal Literature keresőszavakkal. Ő például Alica: http://www.youtube.com/watch?v=nHt4IEyYuyQ
Kár, hogy nem lehet megnyitni az eredeti oldalt. Ott ugyanis látható volt a lap alján annak a vibrátornak a hirdetése, amellyel ezeket a, valószínűleg jól megfizetett, statisztákat aztán ki tudja, hogy izgatták-e vagy sem. Az egészből engem mégsem a vibrátor vagy a nők érdekelnek, hanem azok a szerencsétlen könyvek. Hogy miért kellett ehhez az egészhez pont az olvasást mint fedő-gesztust választani, és miért nem a mosogatást, a biciklizést vagy épp a tévénézést?
Talán azért, mert nincs még egy olyan intim, szabad és fesztelen kapcsolat ember és mű között, mint az olvasás. Ott vannak például a képzőművészeti alkotások, de ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk őket, múzeumba és galériákba kell menni. Vagy ott van a film, de a filmhez moziba kell menni, vagy szükség van legalább egy monitorra, megint valami izére, közvetítőre. Ha a zenét nem hangversenyteremben vagy koncerten élvezzük, ahhoz is kell egy MP3 lejátszó, egy hangfal vagy valami, megint csak elektromos kütyü. Közvetítő szempontjából talán a gasztronómia alkotások állnak a legközelebb a természetes hordozójú műremekekhez, de mennyivel „összetettebb” folyamat maga az evés, mint az olvasás: a levest a szánkba kell kanalazni, a húst fel kell vágni, azt a sok apró rizsszemet a villánkon kell tartani, egy ananász megpucolásáról már nem is beszélve. A könyvolvasás minimalizmusa viszont tényleg mindentől független. És valóban, ez a visszafogott, csöndes szellemi élvezet áll a legerősebb kontrasztban a szexszel, a test örömével. Clayton James Cubitt erre az éles szembenállásra érzett rá mesterien. Hogy ez jó volt-e könyveknek is, azt csak remélni tudom.
90 könyv aszexről:
