avatar
2013. május 2. /

Fénykor

arnyekvilag11

„…bár fénykoromban még szerettem a napot.” (Bakos András verse, Farkas Judit Zsuzsanna fotója)

Víz folyt a napernyők nyelében,

fönt kiömlött a vászonra, lecsurgott

a zsinórrojtokon. Messziről nézve:

ragyogó gombák a sivatagban.

Ezek alatt lehetett hűsölni, pihenni,

bár fénykoromban még szerettem

a napot. Volt az olaj lágy hangja és

ezé a vízé. Az lotyogott, emez inkább

suttogott, egészen emberi hangon.

Az emírség szállodái modern

múzeumok. Szobáikban irdatlan

tükrök, nem láttunk illesztést sehol,

pedig ilyen nagy üvegtáblák nem

férnek be ajtón, ablakon. A foncsort

és az üveget folyékony állapotban

hordhatták föl a falra, így képzeltük.

Egy hallban jegenyefa nőtt, okker

madarak fészkeltek rajta. Alig

kapott fényt, mégsem volt sárga

vagy száraz levele. Sok minden

létezett, élt ésszerű magyarázat

nélkül. Nyilván ezért is arrafelé,

a Közel-Keleten játszódik a Biblia.

Esténként mentünk egyik bárból

a másikba, mindig oda, ahol boldog

órát tartottak; olyankor fél áron

lehetett inni. Ha lejárt az idő, a csapos

megrázta nekünk a kolompot. Sohase

rúgtunk be, válogatott társaság volt ez,

csupa mérnökember. Amikor kiderült,

hogy nem akarok tovább maradni,

behívattak, egy órán át győzködtek

a zöld palotában. Nem értettem,

honnan veszik, hogy jobb lennék

a többieknél. Mivel olyan sűrűn

ismételték a nevemet, arra kellett

gondolni, hogy leginkább ez

tetszett meg nekik, az Aladár.

Egyszer valaki megköszöni nekem,

hogy hazajöttem: ezt sokáig vártam.

Amikor építkeztünk, jó lett volna

világítóablakot vágni a szomszéd

portája felé, de nem lehetett. Garázst

sem építhettem a nagykapuval

szemben, mert akkor nem férnének

el a tűzoltók. Mások nem kérvényeztek,

csak építettek. Ez még nem annyira

bosszantó, el lehet viselni, de most

a másik szomszéd kolbászt kezdett

gyártani, bükkfaforgáccsal tüzel

a füstölőben éjjel. Azt hitte, én

jelentettem föl. Ha kinn vagyunk

az udvaron, ideáll a drótkerítéshez,

és suttogva gyaláz minket, hogy ne

hallja más. Néha én is válaszolok,

akkor bedühödik és ordít. Ez szabályos

háború. Azt gondoltam, ráhívom

a tűzoltókat, vagy szólok magának,

hátha sikerül intézni valamit. Már

mindegy, szellőztetünk, vagy sem,

a füstszag mindenképp bejut.

Folyton érezzük a kabátokon, függönyön.

A mosás itt nem segít, semmit.

Első közlés: MOZGÓ VILÁG, 2012/11

Fotó: Farkas Judit Zsuzsanna: Feltámadnak (Árnyékvilág dosszié)

Megosztás: