Roskó nem csupán egy különleges, budapesti magánmitológiát hozott létre a rókaképű Dáviddal, a Frank Zappára hajazó Rózsa Sándorral és a perzsa uralkodóként ábrázolt Oszama bin Ladennel, hanem… (2013. április 28. – július 28.)
Roskó Gábor a nyolcvanas évek egyik legizgalmasabb figuratív festői életművét hozta létre, amely egy teljesen önálló hangot képviselt az új, szenzibilitás uralta művészeti szcénán belül. A kilencvenes években a festői praxis mellett rengeteg grafikát készített, és elkezdett kerámiával is dolgozni. Műveit bibliai királyok, klasszikus hősök, celebek és történelmi allúziókat keltő személyek népesítik be. Közhelyeken innen és túl ez egy valóban posztmodern életmű, amely ironikus távolságtartással és kritikával szemléli a modernitás és a modernizmus nagy narratíváit a felvilágosodástól a terrorizmus elleni háborúig. Salamon, Dávid, Odüsszeusz, Akhilleusz, Szent István, Descartes, Rózsa Sándor, Madonna és Cindy Crawford ugyanabban a fiktív, töredékes és allegorikus festői térben léteznek, amely számtalan finom utalással kelti életre magát a Történelmet, a történelmi valóságot is. Roskó ezáltal nem csupán egy különleges, budapesti magánmitológiát hoz létre a rókaképű Dáviddal, a Frank Zappára hajazó Rózsa Sándorral és a perzsa uralkodóként ábrázolt Oszama bin Ladennel, hanem a történelem valóságosságát és univerzalitását illetően is elbizonytalanítja a nézőt.
A kiállítás maga a hatalmas korai festményektől a finom grafikákon és akvarelleken átívelően a legújabb kerámiainstallációkig mutatja be Roskó életművét – a hetvenes évek végétől napjainkig –, jórészt magángyűjteményekre, illetve az Első Magyar Látványtár és a Szent István Király Múzeum anyagára támaszkodva. A MODEM tárlatán – melynek kurátora Hornyik Sándor – először láthatók együtt Roskó több mint 30 éves pályájának legfontosabb alkotásai; a kiállításhoz tervezett katalógus pedig a művek bemutatásán túl arra is kísérletet tesz, hogy beillessze Roskó műveit egy olyan nemzetközi perspektívába, amelyet Jeff Koons és Jake & Dinos Chapman művei fémjeleznek.
A történelem terhe Roskó Gábor korai munkáiból kiindulva kalauzol a jelen felé. Az ötven alkotás közül hat kerámiainstalláció, köztük a híres Minjan. A képzőművész legnagyobb volumenű szoborcsoportja esetében bibliai hősök elevenednek meg archetipikus, állati és emberi figurákként, valamilyen jellemző attribútum kíséretében, mely utal a történelemben és a mitológiában betöltött szerepükre. A Minjan kerámia- és porcelánszobrai 10 éven át, 1993 és 2003 között készültek, Európa több műhelyében.
A századfordulón az Élet és Irodalomban megjelent “Roskó Gábor állatkertje” című grafikai sorozat (most már magántulajdonban lévő) 81 darabjának egy külön falat szentel a kurátor a tárlaton belül. A rezignált, antropomorfizált állatalakokról készített rajzokhoz talányos, ironikus szövegek is tartoznak. A grafikai sorozatot később kisméretű festmények követték.
Szemző Tibor 2005-ben egy filmet forgatott Az élet vendége – Csoma-legendárium címmel, amelynek egyik alkotója Roskó Gábor. A film egyik szálán a Kőrösi Csoma Sándorral kapcsolatos legendák elevenednek meg pasztellszínekkel megfestett, animált jelenteken, a másik szál képei viszont nem illusztráltak: azokat Indiában, Tibetben és a Himalája buddhista világában vették fel. A filmet a MODEM Filmklub is műsorára tűzi.
Roskó Gábor a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ötvös szakán végzett 1976-ban, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskola grafika szakának növendéke lett. Mesterei Kokas Ignác és Raszler Károly voltak. Tanulmányúton Hollandiában és Írországban járt. Számos egyéni kiállításon mutatkozott be, többek között Székesfehérváron (1989) és a Budapest Galériában (2000). Csoportos tárlatokon szerepelt az Ernst Múzeumban (1984, 1994), a Műcsarnokban (1986), Bécsben (1988), Székesfehérváron (1988), New Yorkban (1998), a Magyar Nemzeti Galériában (1999), Rómában (2000), a Preview Berlinen (2010). 1995-ben Munkácsy-díjat kapott. Művei a Székesfehérvári István Király Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. 2009 óta a Szegedi Tudományegyetemen tanít.
