Válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből.
011 Asztali zene
Szőke volt, kék szemű. Tán az első cigányzenész, aki akadémiát végzett. Első pultos a Rádió zenekarban, prímás is persze. Az ötvenes évek vége felé egy nyáron az almádi üdülőben elköltvén ebédjét a hegyre indult fröccsözni kicsit K.K. riporter társaságában. K.K. dús fekete hajú, vad-kreol volt. A Pinkó hegyi pince előtt az asztalok között hegedűs járt-kélt. Az ajtónál a cimbalmosa, másik oldalt a bőgős. Valaki súgott neki, s ő értett a szóból. Hegedűjét hóna alá vágta, biccentett is kicsit:
– Imre bátyám! (bár ő volt a korosb), melyik a kedvenc nótája? – csapta össze a bokáját Kovalik Károly előtt.
012 Villámtréfa tábortűznél
’70 nyara, Várgesztes.
Ötödikes kisúttörők adják elő sorra a sútkákat, jókat derülünk. Majd:
„Hallom, beléptél a pártba…”
Kiskovács fölkapja a lábát, a cipőtalpát vizsgálgatja:
„Mibe léptem én bele?”
Órjási röhögés. Jancsi Ifjúgárdista fölpattan, elrángatja Kiskovácsot a tűztől. Szaporán pofozza, kérdezi, pofozza, kérdezi, stb.
013 Leninkunyhó ’70
Száz éve született. A táborban tiszteletére gallyakból, dudvákból rótt csőszól (mert hogy Ő is, Finnországban…). Amelyik úttörő aznap a legjobban teljesít, dicsőségből benne aludhat. A többiek faházban nyolcan, matracos vaságyon. Harmadnapra lanyhul a figyelem, lazul a fegyelem. A dalolás sem elég vidám. Az suttogják tábor szerte, egér van a kunyhóban.
014 Őrszabályzat
– Csapó honvéd! Jelentse röviden, mi a felállított őr kötelessége!
– Tizedes Elvtárs jelentem, feladatom megakadályozni, hogy az objektum területére illetéktelen személy hatoljon be a kerítésen át.
A Tizedes Elvtárs-ból kibukik a jászsági paraszt esze. Mintegy hangosan gondolkodik: „Basszameg! Van „illetékes” személy, ki a kerítésen át jár”?
015 A Párttal, a néppel…
„Mi kommunista ifjak indulunk, mert bennünk apáink…
bennünk a páink a, bennünk a pájinka, bennünk a pálinka….
reménye.”
