Lapát Díjat alapított az értéket teremtő, deállástalan újságírók számára a Szabad Földmíves Páholy. A szakmai szolidaritás jelképének szánt elismerést először Scipiades Erzsébetnek adták át pénteken. (Bakos András írása)
A Szabad Földmíves Páholyt a rádiós szerkesztő és író Janox, Pethő Sándor filozófus, Torkos Matild újságíró és Zelei Miklós író, újságíró alkotja. Ez egy asztaltársaság, amely két hete döntötte el, hogy Lapát Díjat alapít azoknak az újságíróknak, akik a szakmát becsülettel, magas színvonalon művelik, mégsem foglalkoztatják őket. Az alapítók kommünikéje szerint „szakmai és civil életünkben sokkal kevesebb a jó szó annál, mint amennyi kellene. Sokkal több kellene a jóhiszeműségből, és az öröm–káröröm arányát is meg kellene fordítani: az öröm javára. A Lapát Díj a jó szó, a jóhiszem, az öröm díja… Senki nem áll a Lapát Díj mögött. Sem befolyásos egyén, sem politikai szervezet, sem tőkeerős nagyvállalat. Kizárólag mi, „négy gonosz kollégák”, akik egy délutáni kávézás közben gondoltunk rá, hogy létrehozzuk a díjat a szakmai szolidaritás helyreállításának és fenntartásának érdekében.” Az alapítók remélik, a díjazott a lapátot minél előbb visszaadja – annak jeléül, hogy munkát talált –, a díjjal járó aranymedál és oklevél azonban örökre az övé.
A Lapát Díjat első alkalommal Scipiades Erzsébetnek ítélték oda és adták át pénteken délelőtt a budapesti Kossuth Klubban. Zelei Miklós a díjazott Született szegények című írásából olvasott fel, és arról szólt, hogy a torzsalkodások közepette is lehet közös feladatokat találni ebben a szakmában, ilyen a szegénység, a diszkrimináció, az emberi jogok semmibevétele elleni küzdelem.
A kitüntetettnek, akit az aluljárók Dickensének neveznek Budapesten, több évtizedes értékteremtő munkásságáért, az elesettek és a szegények melletti kiállásáért jár ez az elismerés. Scipiades Erzsébet írásait eddig többek között Pulitzer-emlékdíjjal, Fejtő Ferenc-díjjal, Budapestért-díjjal ismerték el, kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével. A Tolerancia-díjat kétszer, a Minőségi Újságírásért Díjat és az Európai Újságírói Díjat három alkalommal érdemelte ki. Írt riportot arról, hogy a börtönben született gyerekeknek nincsenek jogaik, külön cellában tartják őket, és csak meghatározott időre engedik hozzájuk édesanyjukat. Ezután létesült Kecskeméten olyan intézmény, ahol az anyák együtt lehetnek a bent született csecsemőikkel. Írt az alultáplált érdi iskolás gyerekek sorsáról, arról, hogy 10 évvel a rendszerváltás után egyre több a hajléktalanok között a fiatal – jó részük állami gondozott volt –, ő adott hírt arról, miért volt szükség a budapesti Dankó utcában a hajléktalanóvodára. A feltárt igazságtalanságok megszüntetése érdekében segélyakciókat szervezett. Legismertebb ilyen ötlete a Vegyen egy jó szót!, amelyet 2000 óta rendez meg: neves írók, költők adták neki kéziratukat, bekeretezett írásukat. Az eladásból származó bevételből hajléktalan óvodásokat, cigány tanulókat, hajléktalan írókat és nehéz helyzetben lévő idős, beteg újságírókat segítenek. Scipiades Erzsébet a MÚOSZ Szolidaritás Alapítványának egyik kuratóriumi tagja. Dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Nők Lapjánál, és a Népszavánál, 9 évig. A napilaptól az összes kollégát érintő, állandósuló anyagi problémák elől nemrég a Bumeráng kiadójához igazolt, de az a vállalkozás tönkrement. Azóta keresi a helyét. E héten a librarius.hu-n jelent meg egy írása.
– A mi szakmánkban egyre kevésbé jellemző a szolidaritás – mondta Scipiades Erzsébet. – Ezért érdekes ez a díj – és azért is, mert konzervatív értékrendet valló kollégáknak jutott eszébe.
Az alapítók szerint a világnézettől független szakmai szolidaritásra azért is szükség van ma, mert a sajtóban az állásokra nem írnak ki pályázatot, a lehetőségekről informálisan lehet értesülni, miközben a médiaipar bevétele évente mintegy 750 milliárd forint.
Fotó: Pintér Márta
