Stúlia egy egészen különleges betegségben, krónikus furnituratív személyiségzavarban szenvedett. Olykor csak állt meztelenül a tükör előtt, és csinos fejecskéjében egy kárpitozott szék boldog és unalmas világát élte. Máskor magára aggatta a lakásban található összes kabátot, kalapot, és önfeledten adta át magát egy fogas dolgos mindennapjainak. Rosszabb napjaiban órákat töltött biedermeier komódként, aki felett ugyan eljárt a kegyetlen idő, de gazdái ragaszkodnak hozzá, hogy megkopott patinájában gyönyörködhessenek.
