A halolaj miatt járnak oda a munkások, / abba merítik alá az apácák az utcagyerekeket, / akiket a munkások fogdosnak be a nagyhálóval, / meg a kisbojlerből átalakított szerszámokkal – Hankó-Tóth Ádám versei.
Méhes
Anya méhében
Majd két hónapig erjedt egy magzat
Furcsa
Hogy pont lekvárfőzés közben jut
Eszébe az embernek ilyesmi
A sárgabarack és a szilva
Az ízek és a velő szétválása között
Valahol félúton
Az orvosok azt mondták
Minden a legnagyobb rendben
(Szánalmas kifejezések
Az ideák kibaszott világából)
Hétről hétre szépen fejlődik
Formálódik odabenn
Válik eggyé közülünk
Levetkőzve isteni mivoltát
Alárendelve magát az emberi természet
Az anyagi világ törvényszerűségeinek
Anya méhében
Majd két hónapig erjedt egy magzat
Gépekkel vizsgálták
Mosolyogva mutatták a képernyőn
Hogy az ott
Hogy az egész is
De főleg a részletek
Hogy mindent pont úgy ahogy kell
Ahogy az a nagykönyvben meg van írva
JHV nagykönyvébe
Allah nagykönyvében
Buddha nagykönyvében
Visnu nagykönyvében
vagy valaki máséban biztosan
Hogy erősebb hogy strammabb
Mint a többi hozzá hasonló
Hogy több mint egy sejthalmaz
Egy rakás körte alma vagy bármi más
Mint az oldások és kötések biokémiai egyenlege
Anyám méhében
Majd két hónapig erjedt egy magzat
A teste mélyében rejtőző entitás
Nem épült be, nem szívódott fel
Csak bomlott a végső igazság felé
Dekonstruktivista összeesküvés gondoltam
Tanulatlanul mosdatlanul beképzelten
Próbáltam érteni
Még fél kiló cukor kell
És szalicilt nem használni sose
A tizenkettedik hét után
Drasztikusan csökken
A vetélés veszélye
A statisztikák bizonyította általánosságok
fortyogva főnek szét a fazékban
Túl az embrió léten
Túl a lassú forraláson
A magzatok és lekvárok birodalma vár
Azt mondják volt arca
Voltak részletek
Amiket hozzáértők arcnak neveznek
Ma már tudom
A fejlődés miben léte csak azon múlik
Mi a végcél
Én már huszonöt éve erjedek
Anya méhétől távol
Kezemben egyetlen szelet kenyérrel
A sárgabarack és a szilva
Az ízek és a velő szétválása között
Valahol félúton
Bőrpatika
A halolaj miatt járnak oda a munkások,
abba merítik alá az apácák az utcagyerekeket,
akiket a munkások fogdosnak be a nagyhálóval,
meg a kisbojlerből átalakított szerszámokkal,
így irtják ki belőlük a tetvekkel együtt a rítusokat,
de a rítusok, akár csak a tetvek, vonzódnak a füsthöz,
mégsem érti senki, miért járnak még postakocsival
ezek a munkások, ide a bőrpatikába, minek járnak,
amúgy nagyon ügyes és kellemes egy népség,
éles kis szerszámokkal, ügyes kis csuklókkal,
igazi mesteremberek ezek, nem kontárok,
halolaj, halolaj, halolaj, kiáltok át nekik a túloldalra,
még szerencse, hogy elöntötte a pincénket a cefre.
Illusztráció: Lakner László: Hajógyári munkások, 1960.
