Archív

Ha arca van egy figurának, az túl konkrét

Keresés a weben

“Valahol a fiók mélyén megvan egy rajz öt-hat éves koromból. Egy bivaly van az egyik felén, a másikon már nem is tudom mi.” Jász Attila Muzsnay Ákos festőművésszel készültbeszélgetésének első részével ajánljuk az Új Forrás legfrisebb számát + tartalomjegyzék.

A ptszem indin 1

A baji Kecske-hegy tetején, Muzsnay Ákos műtermében ülünk, Ákos fiának a házában. Ez a „gondnoki” lakrész egy különálló, jelenleg műteremként is funkcionáló magas belméretű szoba. Itt és az udvaron alkot és él a Munkácsy-díjas grafikus. A falakon Ákos képei, puritán, bútorzat, néhány különleges trófea. Az ablakból a mindig sűrű örökzöld fenyőerdőkre látni. A nagyméretű állványon az esszenciális, hét darabból álló főmű egyik darabja. A Supka Mannától örökölt régi karosszékben ülök. Előttem József Attila, Németh László és hasonló nagyságok koptatták kényelmessé, Manna édesapjánál, Supka Gézánál. Egy-egy pohár vörösbor, Strobl Feri baji barátunk kitűnő pincészetéből kitöltve. A beszélgetés körülményei éppen ideálisak. Hogy Muzsnay Ákost bemutathassam, akinek művészetét egyedülállóan kiemelkedőnek gondolom a kortárs képzőművészetben mai kaotikusnak tűnő világunkban. Tisztaságával, egyszerűségével és hitelességével. Aki mind művészi, mind emberi tartásában is példaadó mester számomra, pedig régen azt hittem, ilyen mester/emberek már nincsenek. Barátomként tisztelem őt, és fontosnak tartom, hogy egy életmű-beszélgetés keretében valljon művészetéről, beszéljen az életéről, hogy még közelebb kerülhessünk képeihez és életbölcsességéhez.

Először is mesélj a gyerekkorodról, nem nagyon szoktál beszélni róla, volt valami, ami gyerekként meghatározó élmény volt számodra.

Én egy gonosz világba születtem, 1945-ben, Budapesten. Szüleim erdélyiek voltak. Egy rövid időre vissza is költöztünk. A háború miatt, édesapám katona volt, de megszökött. Aztán fogságba esett, fél évig. Miután visszatelepültek a szüleim Erdélybe, két éves koromig ott éltem. De behívták román katonának, így inkább eljöttünk, otthagytunk csapot-papot. A hónuk alatt hoztak engem is

A szüleim Budapesten próbáltak újra új életet kezdeni. Édesapám négy évet járt az Iparművészeti Főiskolára, keramikusnak készült. Édesanyám az Iparrajziskolába, ami a mostani képző-szakközép. Így tehát szinte mindennapos volt, hogy rajzoltunk. Édesapám folyton barkácsolt a házban, a villanyvasalótól kezdve a rádióig mindent ő javított meg, szinte minden lakónak. Nekem karácsonyra villanyvasutat készített, illetve részben együtt csináltuk. Most is megvan egy-két vagon, pullman-kocsi papundekliből. Az alkatrészeket megvette, a többit ő maga építette föl. Fotózgatott is.

Gyerekkorom maradandó élménye a 6:3-as győzelem volt. Második elemista lehettem, mikor mentünk haza – és pontosan, ahogy Tímár Péter filmjében is –, a rádiók kint voltak az ablakokban. Emlékszem, délutános voltam, mentünk haza, és minden ablakban őrjöngtek, hogy gól, gól! A másik nagy élmény, mikor kint voltunk a Népstadionban 1953-ban. A hosszútávfutó Kovács Bütyök 150 méteres hátránya ellenére történelmi győzelmet aratott az olimpiai bajnok, a szovjet Kuc fölött. Teltház volt a Népstadionban, őrjöngött a tömeg, ezért tudta behozni hátrányát és megnyerni a versenyt.

Ezek nagyon fontos élmények voltak, mert érezni lehetett, hogy ez a közösség melyik oldalon áll. Szovjetellenes hangulatban. De az oroszokkal, az orosz emberekkel nem volt semmi baj, kivéve, akikkel mégis…

Gyerekkorodban rajzolgattál, komolyan vetted ezt már akkor, vagy csupán hasznos és kényszerű időtöltés volt? Minden gyerek rajzolgat, visszafelé nézve tűnik ez inkább érdekesnek nálad.

Mint minden gyerek, olyanokat csináltam, hogy édesapám húzott egy görbe vonalat, és én leutánoztam. Erre például emlékszem. Valahol a fiók mélyén megvan egy rajz öt-hat éves koromból. Egy bivaly van az egyik felén, a másikon már nem is tudom mi. Mindez természetesen alakult, nem volt ebben semmi különleges. Valamiért mégis ebbe az irányba sűrűsödött később a dolog.

Kamaszkorodban mi iránt érdeklődtél? Akkor kezdtél komolyan tornázni. Közben keleti dolgokkal is foglalkoztál. Mi tűnt igazi iránynak?

Még általános iskolában elkezdtem tornázni. Viszonylag vékony gyerek voltam, de elég erős. Húzódzkodni nagyon tudtam, és a testnevelő tanár elirányított a torna szakosztályba. Komolyabban első gimnazista koromban tornáztam, akkor mindennap jártam edzésre, szinte reggeltől-estig sportoltam. Volt egy osztálytársam, akivel sokat foglalkoztunk jógával, buddhizmussal. Akkor találkoztam Baktay Ervin nevével és műveivel. Kőrösi-Csomával életre szóló kalandba bonyolódtam. Sőt, már általános iskolás koromban olvastam Kőrösi-Csoma életét.

Új Forrás 2013.04. Tartalomjegyzék:

Ha arca van egy figurának, az túl konkrét (Beszélgetés Muzsnay Ákossal)

Csendes Toll: A legutolsó mohikán (Muzsnay Ákosról)

Végh Attila: Démoni elégia, Kárhozottak temploma, Por, nyál (versek)

Papp Máté: Faölelő (Végh Attila: Virrasztó Jenő álmai)

Tokai Tamás: Alatt (versciklus)

Arany Zsuzsanna: Caravaggio tükre (esszé)

Juhász Attila: madonna (vers)

Áfra János: Fogyatkozás (vers)

Kántás Balázs: A verbalizált fájdalom könyve (Áfra János: Glaukóma)

Finta Gábor-Horkay Hörcher Ferenc-Mazgon Gábor: Boldogság és közöny II. (Levélbeszélgetés Ottlikról)

Gunda-Szabó Dóra: Bébé, te csecsemő (Gyermeknyelviség és nyelvszemlélet Ottlik Budájában)

Uri Asaf: A fény egyenes vonalakból áll, Az eleven hús színével, Kint dara hull, cinkfehér, Hiszen bármi megtörténhet, A platán nem segít (versek)

Szénási Zoltán: Világok és virágok nyelvén (Uri Asaf: Jeruzsálemi erdő)

Potozky László: Kétezernégyszázharminchármas (próza)

Macher Péter: A valódi Sonnenschein család története (Szabó István filmművészetének történeti háttere a levéltári források tükrében)

Bucsi-Kovács Anikó: Nippfilm (Szabó István: Az ajtó)

Domokos Johanna: Március 8, Freeway, Quantum időben (versek)

Juhász Anikó: Várakozás, Matéria, Halál, ha együtt lépünk majd… (versek)

Simon Bettina: ez a vonat nem áll meg minden állomáson (vers)

Sós Dóra: Elisa Izquierdo (vers)

Vass Norbert: Kamaszszerelem, hosszú záridővel (Patti Smith: Kölykök)

Patti Smith: Elégia (dalszöveg)

A borítón és a lapzárókon Muzsnay Ákos munkái

Szerzők:

Arany Zsuzsanna esztéta (Bp.), Asaf, Uri költő (Bp.), Áfra János költő (Debrecen), Bucsi-Kovács Anikó kritikus (Tatabánya), Csendes Toll vidéki álindián, Domokos Johanna (USA), Finta Gábor irodalomtörténész (Székesfehérvár), Gunda-Szabó Dóra kritikus (Bp.), Horkay Hörcher Ferenc esztéta (Bp.), Juhász Anikó költő, fordító (Szeged), Kántás Balázs költő, kritikus (Bp.),Macher Péter kutató (Tatabánya), Mazgon Gábor teológus (Bp.), Muzsnay Ákos grafikus (Baj), Papp Máté költő, kritikus (Kecskemét), Potozky László író (Bp.), Simon Bettina költő (Bp.), Sós Dóra költő (Bp.), Szénási Zoltán irodalomtörténész (Tatabánya),Tokai Tamás költő (Szeged), Vass Norbert kritikus (Kaposvár), Végh Attila költő, író (Nagymaros)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top