Ezen a kissé túlterhelt svédasztalon vannak kevéssé, s eléggé szerethető falatok. Kémeri Attila kritikája Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag című könyvéről.
Emlék Bundás túlságosan is életszagú története azzal indít, hogy a prózaíró kibújik hetedik kerületi odújából, s kiadójához indul pénzért. Szociopata tüneteit idióta haverokkal súlyosbító, hülye nevű hősünk élete belvárosi lakása és törzskocsmája környékén zajlik. Határozottan kedvelem, ha ismerős terepről olvashatok, és bírom, itt is bírtam rendesen a presszóromantikát, a gasztroirodalmat és a helytörténetet. Azt is vállalható megoldásnak tartom, ha az író és hőse határai összemosódnak, személyazonosságuk Schrödinger macskájának állapotában folyik szét. Arra is rábólintok, ha az írót alkotói és nőügyei vidékekre szólítják, és a friss és számára szokatlan élmények bekerülnek a műbe. De hogy miért kellett az ebből születő egész tűrhető kollázst egy veszternregénnyel is fejezetenként megtűzdelni, s ezzel az egész mű egyébként is vitatható koherenciáját szétzúzni, arról csak sejtéseim lehetnek. De ismerve saját korlátaimat is, a leghelyesebb, ha nem veszek tudomást a történetnek ezen a vonaláról, azért is, mert a vesztern már vagy 40 éve hozott izgalomba utoljára. A könyv második felében már lelkiismeret-furdalás nélkül ugrottam lapokat, amikor a regény térideje ebbe az izzadtságszagú vadnyugati rablóballadába váltott.
A kollázs összhatása – szigorúan nem véve tudomást az átkos vesztern-dimenzióról–, határozottan összeérett és ízletes. Amolyan mindent bele leves, kellemesen sokízű, s különben is, mi már rég megtanultuk mind az öt ízt élvezni. A kultúrtörténeti mozaikok korrektek, a léha hangvételű történetmesélés illik Bundás vázlatos karakteréhez. Mindezek ellenére a regény építőköveinek változatossága néha soknak tűnik, ugyanakkor az vesse az elsőt Cserna-Szabó Halálcsillagára, akinek vannak még fölösleges élménykavicsai, s azokat nem sietett szövegbe építeni.
A regény az üres szív végigkergetése a pesti Király utcán, Pécsen és Kolozsváron. Tovább a harsány fülszöveg stílusában: kitűnően kommunikált habkönnyű neurózis.
A mostanában kezembe került legpestibb próza. A nemszeretem Pestet, ezt a többre hivatott, kibelezett metropliszt hozza. Hiába űzi hősünket a pinabú Pécsig vagy Kolozsvárig, a könyvből kiszellőztethetetlen Budapest-szag árad. Egyszerre friss és áporodott, gyakran nagyon jó és szórakoztató, de nekem bőven maníros, belterjes és szmogos, néhol meg bosszantó. Miközben avíttas, önző és ápolatlan, lerobbantságában is élvezhető, megcsikordulásai ellenére végig működő, hosszú távon talán szeretni is tudnám. Ha már bevállaltam, maradhat, de nem mennék utána Pécsig, vagy Kolozsvárig.
Ezen a kissé túlterhelt svédasztalon vannak kevéssé, s eléggé szerethető falatok. Korszerűen léha, művészi manírokkal megáldott hősünk Drágámnak szólítja a pultosnőt törzskocsmájában, van egy traveszti operaénekes haverja és egy idióta műanyag kacsával képes leginkább szót érteni. Sekélyes életét látva álságosnak és modorosnak tűnik a kifinomult gasztronómiai és irodalmi érdeklődés belengetése – nem is hisszük ezt el neki, tisztában vagyunk vele, hogy ez inkább megformálójára illik.
Cserna-Szabó már korábban megmutatta, hogyan lehet irodalmi esszéket jól eladni: részeges szakácskönyvnek öltöztetve. Az szép húzás volt, ez kevéssé. Bár a Halálcsillag is szépen van csomagolva, nagyon jó a könyvterv és tipográfia, profi, működő a marketing is. Híre köszönhető a facebook oldalnak, a nagy molinónak a Deák téri mozgólépcsők felett, és persze itt van még a szerző jól csengő neve, és nem utolsó sorban Baranyai András könyvborítója.
Igazi ponyva. Ha komolyan üzenetnek veszem azt, hogy „a szanaszét baszott magyar irodalmat” kár boldogítani, akkor már vissza is vontam ímmel-ámmal fanyalgó, inkább a bizonytalanságban lebegő mondataimat. Ha nem tenném, az olyan lenne, mint egy vidéki vasútállomás talponálló restijében másnaposság okán sört rendelni, aztán beszólni, hogy túl hangosan szól a kereskedelmi rádió.
Cserna-Szabó nagyon jól ír, ezt itt is érezni, de a Halálcsillag nem kerül nálam a legtutibb könyvek feliratú polcra. Ráadásul, most nem is tudom, kinek ajánljam. Azért megpróbálom: tehát részleteiben igen, de összességében nem ajánlom azoknak, akik szeretik az író rövidebb szövegeit. Nem ajánlom azoknak, akik kultuszregényt, áttörést, vagy katarzist várnak.
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Magvető 2013
