Archív

A lyukkamerás ember – Bécsi Imre kiállítása

A kArton Galériában tegnap,április 18.-ánnyílt meg Bécsi Imre kiállítása, melynek fotóit a saját maga által készített kamerával fotózta.01-Becsi1

A kArton Galériában tegnap,április 18.-ánnyílt meg Bécsi Imre kiállítása, melynek fotóit a saját maga által készített kamerával fotózta.01-Becsi1

Az emberek többsége a fényképezés kezdetének általában Daguerre felfedezését tekinti, holott a fotográfia tényleges története több mint ezer évvel ő előtte kezdődött, amelyben sok minden mellett nagy szerepet kapott egy végtelenül egyszerű fizikai elv szó szerinti dobozba zárása, a camera obscura, lyukkamera kialakulása is.

Egyre elfogadottabb teória, hogy a kezdetekért az ősi Kínába kell visszamenni, ahol csillagászati megfigyelőeszközként használtak már egy Camera Obscura elvén működő szerkezetet az i.e. IV. században. Ezzel szinte egy időben Arisztotelész is használt ilyen eszközt. Az első kézzelfogható leírást viszont csak jóval később, a X. században találjuk meg egy arab tudós, Ibn Al Haitam könyvében. A következő nagy lépést a reneszánsz hozta Leonardo kísérleteivel és egy bizonyos Giovanni Battista della Porta elsőként nyomtatásban megjelenő camera obscura leírásával, amelyben már rajzolási segédeszköznek ajánlja az akkor még szobányi nagyságú lyukkamerát. Ennek köszönhetően a festők segédeszközeként a XVII. századra ki is alakul az a bizonyos hordozható méretű, ma is ismert verziója, amely később alapja lett az ezt követő századok képkészítő eszközeinek, így Niépce, Daguerre és Talbot lencsékkel és blendékkel feljavított kameráinak is.

Szóval, amikor a Camera Obscura-ról vagyis a Lyukkameráról beszélünk, akkor a fényképezés technikai és történeti alapjairól beszélünk egyszerre, hiszen ennek a technikának mind az elve, mind a felépítése évszázadok óta változatlan.

Bécsi Imre, avagy ahogyan szakmai körökben ismerik „a lyukkamerás ember” 24 éve dolgozik professzionális filmkészítőként, rendező-operatőrként. Reklámokat, klippeket, tévéműsorokat készít, az elektronika, a digitális technika, az optika ipar legújabb vívmányaival. Talán ez is az oka annak, hogy a hobby-jában, a fényképezésben 10 évvel ezelőtt visszatért az alapokhoz, az analóg technikákhoz ̶ és egy véletlen folytán ennek az analóg világnak az őséhez, a legegyszerűbb képalkotó eszközhöz, a lyukkamerához.

Míg a mai digitális fényképezőgépeket fogó legtöbb amatőr fotós számára teljesen ismeretlenek a klasszikus filmnyersanyagok, Bécsi Imre egy olyan filmtípushoz nyúlt vissza, amely a legtöbb analóg háttérrel rendelkező profi fotós számára is ismeretlen, az Instant nyersanyaghoz. Ez a nyersanyag a ma dúló reneszánsza ellenére most vívja haláltusáját (a Polaroid jó pár éve teljesen le is állt a gyártásukkal és a Fuji is már csak pár fajtát gyárt).

Bécsi Imre a lyukkamerás fotózást az extrém látószög mellett a hosszú percekig tartó exponálások miatt tartja igazán kihívásnak. Mindehhez a saját tervei alapján maga készíti a speciális kamerákat, amelyekhez különleges szűrőket használ, hogy az instant nyersanyagok utolsó példányain a színek és a kontrasztok megváltoztatásával egyedi módon láttassa a valóságot. Az instant anyaggal a fotográfia történetének első rögzített technikájának, a dagerrotípiának az egyik sajátosságát is tovább viszi: minden egyes kép egyedi és megismételhetetlen.

A lyukkamerák egyik legfontosabb sajátossága, hogy nagyon hosszan, sokszor percekig kell velük exponálni a megfelelő végeredményért. Sajátos és nem éppen egyszerű expozíciószámításokat és különleges színszűrőket kell alkalmazni, hogy korrektül exponált és színhelyes képeket kapjunk, vagy pont ellenkezőleg -̶ ahogyan azt Bécsi Imre teszi ̶ a valóságtól elemelkedő, képi hatásában a múltat idéző, már-már meseszerű világot teremthessünk.

A kArton galériában kiállításra kerülő 30 kép tehát ezen utóbbiakból nyújt válogatást. A legmodernebb Gicleé technikával különleges művészpapírra kinyomtatott majd fél négyzetméteres kiállítási printek mellett az eredeti, tenyérnyi nagyságú instantok közül is ki lesz állítva néhány. Ez a párosítás, összevetés esélyt ad majd arra, hogy ismét bebizonyosodhasson, hogy ezekben a tenyérben előhívódó kicsiny instantokban milyen lehetőségek vannak még: 75×60 cm-es méretnél már egy teljesen más matériává válnak az eredetileg csak 10×9 cm-es képek. Különleges textúrák jelennek meg a képek felületein, amelyek egyfajta festői hatást, kézművességet tesznek a képekhez.

Az április 18-án nyílt kiállítás képei többek között erről a megláttatásról is szólnak, hogy ezáltal és ezzel egyfajta esélyt adjanak ahhoz, hogy a kiállítást megnézők mostantól egy kicsit másként tekintsenek a lassan kihaló instant technikára.

A képek mellett Bécsi Imre saját készítésű kamerái közül is látható lesz pár darab.

kurátor: Benkő Zsuzsanna

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top