Virágsziromhoz nemcsak Babits Esti kérdésében társul a hímes lepke kényes, dupla szárnya – itt is fel-felsejlik a fecskefarkú pillangók szárnyának rácsos szerkezete.– Győri Márton festményei a Mozsár Kávézóban. (Béresi Csilla írása)
Sötét még a márciusi délután, a Mozsár Kávézóban is, de színes vásznak derítik fel, akárcsak kint a járdát az árulni kitett virágok: Győri Márton festményei. Nem csupán a telített, tiszta színek idéznek virágokat, sok kép címe is ez (Csendélet szirmokkal, Virágok éneke, Lila tulipánok). Nem is virágot, de virágszirmot juttatnak eszünkbe – puhát, selymes-bársonyos textúrájút, többrétegűt. Ott is ott van ez a virágpor a képeken, ahol nem látunk szárakat, tulipánokat. Zöldbe mártott éjszaka növényi csöndje lélegzik a Zsinagógán. S a virágsziromhoz nemcsak Babits Esti kérdésében társul a hímes lepke kényes, dupla szárnya – itt is fel-felsejlik a fecskefarkú pillangók szárnyának rácsos szerkezete. Ami meg a gótika festett üveg ablakainak kubista idomaira hajaz. Ilyen osztott mezőkből áll össze a Vörös 
út vagy a Feltétel nélküli szeretet, az utóbbin anya és gyermek egymáshoz simulása direkten idéz istenanya-ikonokat. Aki látott már közelről festett üveg ablakot, tudja, miféle belső napok izzítanak egy ilyen felületet, sötét színek milyen sűrű szövedéke teszi falikárpitokhoz hasonlóvá. Győri Márton képeinek főszereplői akkor is a színek, ha formái hol virágszárakra, hol rovarpotrohokra, hol lovagi nadrágok csíkozatára emlékeztetnek. Tömény színek, szurokfeketék, tintakékek, vérpirosak – tiszta szférákat felzengetők, akárcsak az éneklő virágok.
A fiatal festőnek van hová kapcsolódnia, úgy a magyar, mint a külhoni festészetben. A Nyolcak és a Nagybányaiak mellett ott van Lossonczy Tamás űrbe kiröppenő festészete, amely azonban nemritkán építkezik óvodás színkorongokból. Az egyik kép Nicolas de Staelt idézi, de amíg az orosz származású festő sötét, kietlen egei kilátástalanságot és félelmet sugároznak, addig ezeknek a vásznaknak az alapérzése az öröm, ami egyúttal képcím is. A németországi éveknek is meg lehetett a hatása, hisz e földön máig hat az expresszionizmus. Az egyik munka Ernst Wilhelm Nayt idézi, de ezekről a méregzöldekről, pipacspirosokról akár Emil Nolde is eszünkbe juthat. Sokszólamú szín-ének ez, szférák tiszta hangján szól hozzánk.
