Zalán Tibor, író, költő, dramaturg, a zsűri tagja beszél a békéscsabai drámafesztiválról. – Kémeri Attila interjúja.
– Ez mindig egy játék. Ha egy véres küzdelemnek fognánk fel – amiben nem szeretnék részt venni – akkor nagyon nem jól éreznénk magunkat.
A tematika gyakorlatilag semmire nem kötelezte a drámaszerzőket. Jó kedvükből írtak vagy éppen rossz kedvükből, kinek mi jutott az eszébe. Nekem, mint zsűrinek egy dolgom volt: azt figyelni, mennyire színpadi alkotás az, ami elkészül. Persze lehetne hibákat fölróni, mert nagyon kevés idő alatt készültek el ezek az egyfelvonánsosak. Azt kellett díjazni, amelyik a legkevesebb hibát tudta tartani. Ez pedig a Háy darab volt. Egy profi író profi szövege.
Kihozhat a szerzőből valami pozitívumot a gyilkos időkorlát?
– Igen, mint említettem a Háy-darab, az profin működött. A paneljeiből építkezett – nagyon okosan. A Podmaniczky kisrealista, szürrealista, dadaista és még mit tudom én milyen, a kis formákhoz szokott, és ez jött elő belőle, tulajdonképpen ő esélytelenül indult. A Háy meg hideg profizmussal kiosztotta a maga lózungjait. Ez nagyon célra vezető volt, és bejött.
A színészek hogyan viszonyulnak ehhez a színház lóhalálában helyzethez?
– A színészek azért szeretik az ilyent, mert lubickolnak a szerepben. Egy éjszaka és egy napja van, ezért szabad keze van, azt csinál, amit akar, nincs igazán rögzítve a szerepe. Szerintem imádják ezt a helyzetet, mert ők találják ki saját magukat, a szerepet.
Összegzés? Tanácsok a szerzőknek?
– Csak annyi, hogy ne vegyék komolyan magukat. Az egynapos dráma Lope de Vega műfaja volt… Ha egy éjszaka alatt lehetne drámát írni, akkor mindenki egy éjszaka alatt írna drámát. De ez nem működik. Ne higgyék a szerzők se, hogy valami komolyat megalkottak. Egyszerűen túl vannak ezen az éjszakán, megfeleltek egy kihívásnak, de ez semmit nem jelent a pályájukon. Ez egy fura kis megálló volt, aztán mennek tovább. Semmiféleképpen nem szabad ezt értékképzésként felfogni. És nem is szabad ezeket az egy éjszakás drámákat komolyan mérni. Pusztán arról van szó, hogy kinek nagyobb, kinek kevesebb sikerrel megy a gyors munka.
A 21. században már mindenkiből lehet szerző, aki billentyű közelbe kerül internethez fér. Érintheti ez a drámairodalmat is?
– Ahogy mindenkiből lehet író, drámaszerző vagy főszereplő, ebből a szempontból nagyon gyalázatos a helyzet. De azt is látom, azt hiszem, soha nem volt ilyen kereslet a magyar drámairodalomra, mint most. A mai igazi drámaszerzők találnak maguknak műhelyeket, találnak színházakat. Van igény a mai magyar drámára. Szükség van a drámára. Arról nem nyilatkozom, hogy milyen a mai magyar dráma színvonala, de a színházak soha nem mutattak be annyi darabot, mint most.
Fotó: Sz. Kovács Viktória / Jókai Színház
