„S ha mintáikat kirajzoltad, / ébren őrzöd / alvó szobrok, szeretkező / öntvény-alakok lepergő / hámsejtjeit.” – Magyar Vivien tárgyversei.
A párna
Egy arc, egy fejbúb
negatívja,
négy tejfog-rágta csücsök.
Egyszerre vagy
fenék nyoma,
tenyér tükör-mélyedése,
formák
közös nevezője.
Alaktalan ellentét:
nem test, csak
puha komplementer.
S ha mintáikat kirajzoltad,
ébren őrzöd
alvó szobrok, szeretkező
öntvény-alakok lepergő
hámsejtjeit.
És az illatokat.
Mind magadba szívod,
elveszed.
A radír
Minden rendben van
itt, az asztalfiókban.
Nincs folyékony
forróság, sem kő-
száraz fagy.
Egy résen
mozgó fénycsík tör
be reflektorként.
Tapogat, átitat a
nyugalom. Itt
nem kell félni,
nem kell tartani az
elfogyástól, a semmivé
válás, a már-nem-lét
bánatától.
Itt elég csak
tűrni, nap mint nap
elviselni, és végül
megszeretni a
haszontalanságot.
A ruhacsipesz
Megdermedt kismadár,
sóbálvány papagáj,
madzagon lógva
tátogsz hangtalanul.
Állj feszesen, mint egy
kötéltáncos! Nem
vagy te inga, hogy
szüntelen hintázz!
Szélben és csendben is
nyújtózkodj keményen,
még ha nincs is, amit
megtarts, amit
kímélj és lengess.
Kapaszkodj, a földre
le ne pottyanj,
szökevény társaid
ott törtek ketté, ott
taposták őket
három kis darabbá.
A körömolló
A szúró-vágó eszközök
osztályába, az olló-alakúak
rendjébe, ezen belül a manikűrszerszámok
családjába tartozó faj.
Szárnyfesztávolság 5-
alsó és a felső csőrkáva
mérete azonos.
Tollazat: a nemek hasonlóak, a tojó
a hímnél kissé világosabb
fémszínű.
Fészek: varródobozkában
középen kimélyített halom, vagy
cipzáros, műbőr manikűrkészlet
egyik fakkjában saját gumírozott hurok.
Elterjedés: átlagos háztartások,
szépségszalonok.
Élőhely: fürdőszoba polc, tükrös
kisszekrény, fésülködő
asztal fiókja.
Táplálék: emberi
köröm- és bőrdarabkák, papír,
textíliák, cérnafélék.
Jelen példány
(fajától szokatlan módon)
vándorló életmódot folytat,
generációról generációra
száll.
A rozsdafoltokból
megállapítható életkora.
Valószínűleg
még a dédmamáé volt.
