Még szórakoztatóbb azt képzelni el, hogy a gdanski hajógyárban két nagygyűlés között, egy Václav Havel nevű férj börtönleveleinek olvasása közben Hrádečekben, vagy Kékkúton a tábortüzes, bográcsozós, gitáros együtténeklés után a jelenlévők nem az 1951 októberében indult rádióadót, hanem az azonos című R.E.M.-nótát hallgatják. – Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Ha tennék egy rövid körkapcsolást, hogy mi is történt Közép-Kelet-, Kelet-Közép-Európában 1981 nyarán, akkor például ilyeneket lehetne mondani: Lengyelországban egyre népszerűbb a Szolidaritás mozgalma, a válság súlyos, a szükségállapot/hadiállapot/puccs még félévet várat magára, ahogy Zsaruzelski degeneralisszimusz és az ő fekete szemüvegének világhíre is (az idén 90 éves Jaruzelskiről nekem folyton, lám most is, az Aranysárkány Fóris Ference jut az eszembe, túl az attribútumon). Magyarországon a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) gyermeküdültetést szervez Kékkútra, Erős Tamás nyaralójába. A közreműködők között ott van az akkori ellenzékiek többsége (sava-borsa), a konyhai teendőket például Petri György vállalja negyedmagával. Václav Havel már másfél évet letöltött a büntetéséből, csücsül egy csehszlovák börtönben, olvassa az Elveszett illúziókat, A Pickwick klubot és a Ne bántsátok a feketerigót!, és közben leveleket is ír Olgának.
Ugyanazokban a hetekben jelent meg a néhány hónapja alakult R.E.M. első kislemeze, a Radio Free Europe (erre a dalra is vonatkozik Lovasi András emlékezetes fordulata: első lemez, egyes track. Kispáléknál ez a Lefekszem a hóba, a The Beatlesnél az I Saw Her Standing There, a The Doorsnál a Break On Through (To the Other Side)).
Hogy ez a négy georgai srác, az R.E.M., mit is tudott valójában az az idő szerint Münchenben működő Szabad Európa Rádióról, az végül is itt és most egészen másodlagos. (A dalszöveg egyébként nem különösebben igazít útba; Szőnyei Tamás készített interjút a zenekarral a Magyar Narancs számára 1998-ban, Bécsben; őszintén szólva úgyis lehet érteni a válaszokat, mintha Michael Stipenak lövése sem lenne az egész Nagy Ügyünkről: „– A Radio Free Europe sokat jelentett számunkra Kelet-Európában. Miért éreztétek szükségét 1982-ben (itt Szőnyei pontatlan – F. R.), Amerika kellős közepén, hogy bármit is írjatok erről? Mit akartatok kifejezni?/ – Valójában Peter adta neki a címet. Örvénylő, őrült időszak volt az számunkra mint zenekar számára, de nagyon szabadnak éreztük magunkat, nem éreztük a zeneipar korlátait, nem éreztünk művészi korlátokat, nem éreztük, hogy a média a nyakunkba liheg, hogy keres valamit, amiről cinikus megjegyzéseket tehet. Egyszerűen azt éreztük, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van. Nagy szabadságot éreztünk./ – Nem volt tehát politikai jellege?/ – Nem kifejezetten. Úgy értem, csak annyira, amennyire. Nehéz definiálni a szabadságot, de ha a szívedben érzel valami felszabadító szellemet, akkor az átjön.”)
Persze az is a csodával lenne határos, ha Solt Ottilia, Lech Walesa vagy Havel hallottak volna az akkor még lemez nélküli R.E.M.-ről és annak énekeséről, Michael Stiperól.
Ám e teljes képtelenség miatt csak még szórakoztatóbb azt képzelni el, hogy a gdanski hajógyárban két nagygyűlés között, egy Václav Havel nevű férj börtönleveleinek olvasása közben Hrádečekben, vagy Kékkúton a tábortüzes, bográcsozós, gitáros együtténeklés után a jelenlévők nem az 1951 októberében indult rádióadót, hanem az azonos című R.E.M.-nótát hallgatják.
És ugyanakkor megfordítva: volt-e akkora coolság megalapítani az R.E.M.-et és megírni ezt a dalt, mint 9 millió tagot összehozni egy független szakszervezetbe alig egy év alatt, mint konspirálni és megszervezni 24 nélkülöző lengyel gyerek balatoni üdültetését, mint feddhetetlennek, hitelesnek és jókedélyűnek maradni egy csehszlovák börtön – tüdőgyulladást ígérő – cellájában?
https://www.youtube.com/watch?v=dqfMWr96reQ
A Szabad Európa Rádió – összefüggésben a közép-kelet-, kelet-közép-európai változásokkal (a magyar adás például 1993 októberében fejeződött be) – 1995-re költözött el Münchenből az új székhelyre, (Václav Havel cseh elnök kezdeményező támogatásának is köszönhetően) Prágába. A cseh állam évi 1 koronáért a szervezet rendelkezésére bocsátotta a Vencel tér tőszomszédságában álló egykori szövetségi parlament épületét. (Aztán a 2000-es évek legelején kiélesedett biztonsági kockázatok miatt (WTC-tragédia; egy meghiúsult – Szaddám Huszein által támogatott – SZER elleni merénylet) új székház építésébe kezdtek egy külső kerületben, a Želivského metrómegálló közelében; az átköltözés 2009-ben zárult le). Az első prágai adás már 1995. március 10-én lement, de a hivatalos megnyitót szeptember 8-án tartották, ahol Havel is beszélt: „Elképzelhetőnek tartom, hogy további jó pár évet tölthettem volna börtönben a SZER és az általa elért nyilvánosság nélkül”. Egy hónappal azelőtt (1995. augusztus 11.) adta történetének második prágai koncertjét az R.E.M..
Az első itteni koncert pedig öt évvel korábban volt. Akkor már épp Václav Havelnek hívták a csehszlovák elnököt. A vasfüggönyön innen, annak lebontása után a zenekar (Kelet-)Berlinben (1990. június 4.) és Cottbusban (június 5.) lépett fel először. Június 6-án következett Prága. Aznap szerda volt. Csehszlovákiában választásokat tartottak azon a hétvégén. Az első szabad választásokat 44 év után.
