Láthatok tengernyi különbséget épületekben, hétköznapi szokásokban, világnézetben – amíg a közöset meg nem találtam egy-egy emberrel, nem utaztam igazán. (Stenszky Cecília írása és fotóiDél-Korea kapcsán)
„Vannak vidékek, ahol csak úgy lehet
megmaradnunk, ha kezemben a kezed”
(Kányádi Sándor)
A végállomáshoz át kell vágni a gesztenyésen, várunk is még pár percet az indulásig. A mosolygós buszsofőr hátrajön a nénihez, aki előttem ül, s engem is megkínálnak egy gerezd datolyaszilvával. Ha nem szeretném, akkor is elfogadnám, ők pedig beszélgetnek pár percet, majd hozzám fordulnak. Koreai tudásom mindössze néhány szóra korlátozódik, ezen kívül csak tippelni tudok – talán azt kérdik, hová megyek? Mert az én fejemben az jár: Szuncson-öböl. Ez a város fő kirándulóhelye, telelő madarakat és madárfigyelő koreaiakat lehet látni a mocsárban, a nádasban és a Sárkány-hegyen. Most jön a neheze, megint kérdeznek. Vajon azon tűnödnek, honnan jöttem? Magyar vagyok, ezt már tudom ragozni. Dzsá-nün hóngari-száráám í-jee-jo. Megértik és nevetnek, persze, lehet, hogy nem ez volt a kérdés. Jókedvüktől bőbeszédű leszek és a nyelvtant is hanyagolom, szökkáóttu, szonszéngnim: cserkész, tanár. Vidám indulást adhattam, ezer ráncba szalad az arcuk a jókedvtől. Aztán meghajlunk; a sofőr előrebilleg, a motor felberreg, mint a néni gyöngyöző vigyora, és már nemcsak egy járművön: most már együtt utazunk.
Egy idős bácsit láttam a buszból, piacos batyu alatt görnyedvén gyöngéden megfogta a felesége kezét, és letipegek az útról, keskeny szemük eltűnt egymás mosolyában. Vannak, akik nemcsak élnek, léteznek is. A fényes, színes utcákon sétálván ránk köszönnek a fel-felbukkanó, gombahajú tanítványok, elmesélik a barátaiknak, honnan jöttünk, majd továbbviháncolnak, világít bennük a pillanat öröme.
Láthatok tengernyi különbséget épületekben, hétköznapi szokásokban, világnézetben – amíg a közöset meg nem találtam egy-egy emberrel, nem utaztam igazán. A nyelv is csak eszköz, s szépsége akkor világlik ki teljes pompájában, mikor a gondolatot átadni egy másik nyelv még szegényesebbnek bizonyul. És annál csodálatosabb, ha a nyelveken túllépve mégis találkoznak a lelkek.
Mások a gyökerek, az eszközök és a szemlélet, de alapvetően ugyanarra törekszünk.
De mit is akarunk – és hogyan? Pénzt, hogy majd egyszer nyugodt életet vásároljunk magunknak? Meg ha már itt tartunk, némi befolyást – ha nem országos dolgokban, legalább a munkahelyen, a családban? Vagy csak egy kis háztáji békét, új ruhákat, virágkapálást? Esetleg szabadságot, egyenlőséget, testvériséget? Szeretni egymást?
Van, hogy muszáj tudni, melyik a cél és melyik az eszköz, hogy mi fontos és mi kevésbé. Hogy mit vegyünk komolyan és mit bohóckodhatunk el. Hogy mire teremtettünk.
Legtöbbünket egyénként és népként is a múlt sebei mozgatnak, minket, Koreát, a szomszédot is. Japán többek között 1910-től 1945-ig tartotta megszállás alatt Koreát, és nem kevesebb iszonyú dolgot tettek például Sorokdo-n: a leprások szigetén, mint nálunk a huszadik század során a német és az orosz diktátorok – vagy mások, tetszőleges helyen és időben. Trianon. Auschwitz. Észak-Korea. És a többi. Sehol nem hangzik el, hogy könnyű megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. De Korea egy kicsit kevesebbet átkozódik – inkább választottak egy utat, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy jól csinálják ezt az életet, hogy fejlődjenek, és hogy alkossanak.
Szüntelen, égő szabadságvágy; szívből fakadó bús dalok; sírva vigadás, féktelen életöröm. Ismerős? A koreaiak is magukra ismernének. Büszke nemzet. Szorgalmas, békeszerető és vibrálóan élő nép; pusztán szavakkal visszaadhatatlan világ.
Nagyon mások. Nagyon hasonlítanak hozzánk.
1. kép: klasszikus koreai reggeli/ebéd/ vacsora http://lovesouthkorea.tumblr.com/
2. kép: nagyváros
3. kép: Suncheoni gimnazisták a táborban
Hivatkozások és források:
Berzsenyi Dániel Összes Versei. Budapest,
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén. 2000 Magyar Könyvklub. Viseltes szókkal
Ajánlatok a témában:
Arirang: egész Korea nem hivatalos himnusza. Réges-régi népdal.
http://www.youtube.com/watch?v=gkM_LXUCMeA
PSY: Gangnam Style, a k-pop, vagyis a mai koreai könnyűzene világszerte legnépszerűbb száma.
Címét a Szöuli Kangnam-negyedről (és lakosainak életmódjáról) kapta.
https://www.youtube.com/watch?v=9bZkp7q19f0
Kim Gwang Seok 1994-ben fiatalon elhunyt népszerű folk-rock zenész. Koreában ma is sorkatonaság van, de ez a lírikus dal nemcsak a katonáknak szól. Angol felirattal.
http://www.youtube.com/watch?v=vLssweDc2JU
Egy Koreában dolgozó brit lány blogja Szöulból, angolul
http://sophieseoul.wordpress.com/
Love South Korea blog, információkkal ellátott képekkel Dél-Korea tájairól és különböző kulturális hagyományairól
http://lovesouthkorea.tumblr.com ,
Korea történelméről angolul:
http://people.cohums.ohio-state.edu/bender4/eall131/EAHReadings/module02/m02korean.html
Pokumbap, avagy sült rizs:
Kezdd el főzni a rizst, de ne nézegesd közben: az illatáról tudod majd, hogy kész van. Míg fő, dinsztelj meg hagymát szezámolajban egyészen parányira metélt répával, s külön egy adag darált húst szárazon; vagy ha a vallásod vagy világnézeted úgy kívánja, helyettesítsd dobozolt tonhallal vagy rántottával. Ha van kimcsid, vagyis fűszeres és erjesztett káposztád, pirítsd meg azt is: koreai reggeli, ebéd vagy vacsora nem képzelhető el nélküle. Ha minden alkotóelem tökéletesre van csiszolva, keverd össze valamennyit egy ötödik edényben, tégy hozzá reszelt sajtot, s ha van szárított algád, kimed, az is mehet az üstbe, és süsd össze – kész. Hosszú szárú kanállal edd, ha az evőpálcikában nem vagy annyira otthon.
Choi Jung-Wha, Lim Hyang-ok: This is Korea, Hollym Corp., Szöul, 2011.
József Attila Költeményei. Helikon, 1985.
Bessenyei György: Magyarság. http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/corpus/xviii/besgy041.htm
