Ki ne mondd, hogy karrier, ahhoz soha nem egyeztetek semmit. Vécsei Rita Andreával Mészöly Ági beszélgetett.
Mikor dőlt el, hogy a fogalmazás tanórákon kívül is szívesen foglalkozol mondatok egymás-után-pakolásával?
Először fogalmazásórákon, aztán a Mälaren-tó partján.
Kinek mutattad meg az első „zsengéket”?
Van egy szemüveges, kigyúrt fickó. Neki.
Van-e olyasvalaki, akit mesterednek nevezel?
Szív Ernőt szeretem.
Tudatosan készültél az írói pályára?
Sehogy nem készültem.
Melyik írásod jelent meg először nyomtatásban?
Játékszer, vers, Élet és Irodalom.
Mit szeretsz az írásban, mint munkában, a legjobban?
A javítást.
Mit a legkevésbé?
A megírást.
Jelent-e számodra felelősséget az írás?
„A magyar irodalmi alkotás mindig felelősséget hordoz”, mondja Tandori. Ez elég pontos.
Vannak, akik azt állítják, hogy az irodalom, mint művészeti ág végnapjait éli. Mások szerint korai még kongatni a vészharangot. Neked mi a véleményed?
Olvasunk, írunk rendületlenül.
El tudod képzelni, hogy a magyaron kívül más nyelven is alkoss?
Oroszul. A második leckét kezdem.
Hogyan egyezteted össze családodat és írói karrieredet?
Ki ne mondd, hogy karrier, ahhoz soha nem egyeztetek semmit. Amikor tudok, írok, amikor lehet, együtt darvadozunk a gyerekekkel.
Szerinted a gyermekeid kivételezett helyzetben vannak azért, mert az anyukájuk író?
Igen, ha felnőnek, nyomtatásban olvashatnak magukról.
Mi lenne az a három könyv, amit kötelezővé tennél alsóban/felsőben/középiskolában?
Most ezt. Goscinny – Sempé: A kis Nicolas / Erlend Loe: Naiv. Szuper / Kemény István: Állástalan táncosnő. Ha holnap kérdezel, mondok megint hármat, holnapután megint, és így tovább.