A Trefort kerti esték vendége ezúttal Konrád György író volt, aki elmesélte, három hét múlva tölti be 80. évét, és a PIM-ben Vendégkönyv című új kötetének bemutatójával ünnepli az eseményt. (Csanda Mária riportja)
Az ELTE Bölcsészkarának Gólyavár épületi előadójában két és fél éve zajlanak nyitott beszélgetések irodalmunk szereplőivel Tarján Tamás irodalomtörténész, tanár szervezésében és közreműködésével. A Trefort kerti esték vendége ezúttal Konrád György író volt, aki elmesélte, három hét múlva tölti be 80. évét, és a PIM-ben Vendégkönyv című új kötetének bemutatójával ünnepli az eseményt. Örömünkre Konrád György friss, fiatalos, a beszélgetést humorral fűszerezte, és éppúgy sokszor mosolygott, mint hallgatósága.
Tarján Tamás pedig háromszor kapott tapsot, miután tanszékvezetője elmondta, közalkalmazottként utoljára tarthatta az általa létrehívott sorozat előadását, amit az egész irodalom tanszék nevében nagyra tartanak, csakúgy tanári tevékenységét. Tarján Tamás válaszul megköszönte egyetemi tanártársai munkáját, és elmondta, nem szívesen, de tudomásul veszi, hogy tovább nem működhet ebben a formában, reméli, hogy irodalmi munkája viszont tovább folytatódik, amit az egyetem is hasznosíthat.
Konrád György először az egyetemhez kapcsolódó emlékeit idézte, a hely aktualitásának megfelelően. Még gimnazistaként bejárt francia irodalmat hallgatni, ami akkoriban lehetséges volt, Győry Jánoshoz, aki 18. századi francia irodalmat tanított, vagy Gyergyai Alberthez egy-egy előadásra. Polgári származása miatt hátrányosnak számított a felvételinél, ezért az akkori Orosz Intézetbe került, ahol kezdetben még emigráns oroszok tanítottak klasszikus irodalmat, és Konrád György szerint nagyon jól tanították például Puskint. Az író a hatvanas években ennek köszönhette, hogy a világirodalmi sorozatban Tolsztoj, Gogol, Turgenyev könyvek szerkesztője lehetett a Helikon könyvkiadónál. Később felvették a bölcsészkarra, ahol magyar szakot végzett, bár kétszer is megszakította tanulmányait.
Tarján Tamás elhozta a Látogató című emblematikus mű első kiadását is, ennek keletkezéséről, körülményeiről faggatta az írót. Konrád György elmondta, kezdettől érdekelte a szociológia. Így járt a Károlyi Palotával szemközti akkori Francia Intézetbe, ahol a könyvtárban talált szociológia könyvet meg akarta érteni, ezért is tanult franciául. Tarján Tamás felidézte a Látogató egy bírálatát a megjelenése után. Az Új Írásban Kenyeres Zoltán írt róla, aki a francia új regény hatásait vélte felfedezni a hosszú mondatokban. Konrád György elmesélte, valóban hatottak rá a noveau roman képviselői, Michel Butor, de leginkább Claude Simon: A flandriai út című könyve. Esszét írt az irányzatról, és kétkötetes antológiát is szerkesztett szerzőivel. A Látogató valós alapját pedig az a munka képezte, amit egy barátja, Csillag Tamás szerzett neki a budapesti hetedik kerületben. Barátja hasonló munkát végzett, az Óbudai Téglagyári lakótelepen foglalkozott problematikus családokkal, ahová Konrád György néhányszor elkísérte, és úgy gondolta, vállal hasonlót. A könyv utolsó mondata a pozitív humanizmus hangja, a megalázottak és megnyomorítottak melletti állásfoglalás, a tágabb értelemben vett hazaszeretet Tarján Tamás értelmezése szerint.
Konrád György felolvasta ezt az utolsó részt, majd többi munkájáról, életrajzi vonatkozásokról és berlini éveiről mesélt. Mesterember felmenőitől, bádogos nagyapjától a rendszeres munka iránti kötelességtudást, a család eltartásának vállalását örökölte. Gyerekkorának helyszínére, Berettyóújfalura pedig tavaly a filmrendező Makk Károllyal látogatott, akinek édesapja mozitulajdonos volt ott, ahol az övé vasáru kereskedő, és mára mindketten a település díszpolgárai.
Fehér Ferenc filozófus, Heller Ágnes férje gimnáziumi osztálytársa volt Konrád Györgynek, az író úgy jellemezte: Robespierre. A diákszövetség elnöke volt Fehér, mikor kizárták egy írásáért Konrádot. Szókimondására később is lehetett számítani, amikor már barátokként Konrádéknál vendégségben egy francia tudósnak, aki véleményét kérdezte, kereken megmondta, olvasta Dosztojevszkij monográfiáját, és nagyon rossznak tartja.
Hasonló anekdotákat hallhattunk még a mesélő írótól, így azt a történetet, hogyan próbálták meghívni egymást Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe Dalos Györggyel, és hogy harminchét évesen mehetett először Nyugat-Európába.
Konrád György még Pilinszky-portréját olvasta fel Csodafigurák című könyvéből, ars poetica-ról beszélve pedig ezt jegyezhettem fel: „Ha van kinyilatkoztatás, az egész világirodalom az”.
